Reméltem, nem kérek teljesíthetetlent.
Csak magunkat, csak néhány napot, s mindegy hol, csak legyen ott egy tó is.
Szeretem a tavakat. Mert visszatükrözik az eget. Mert olyan mélyek. Olyan békések. Olyanok, amilyenről én csak álmodom, hogy egyszer leszek.
Kértem egy tavat és megkaptam.
S mielőtt holnap hazaindulunk, még vetek rá egyszer korán reggel egy hosszú pillantást.
Aztán kisimítom, apróra hajtogatom, s a zsebembe teszem.
Mikor majd megint nagy szükségben leszek, szépen előveszem.
Kiteregetem, leülök a partjára, s csak nézem, nézem, nézem...
Thursday, November 2, 2017
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
12 comments:
Jézusom, mennyire gyönyörű fotók ezek??!! És mennyire sztárfotók rólad! Azt tudom, hogy te szépen fotózol, de a családod is, csak úgy spontán, ilyen csodás képeket készít?
...és hát az összehajtogatható tavacska képe gyönyörű. jó lenne megfesteni!
Szép vagy:)H.
Nagyon festői a táj!Mesés fotók!
Gyönyörű ez a tó!!! Örülök, hogy teljesült a vágyad :o)
(hajtoga-TÓ) :-) - Te Márta, én ezt tényleg megfestem. a hajtogatott tavat. Illik majd a térképsorozatomba :-) (persze ez csak hencegés, míg meg nem csinálom, mert a bögremesédet is meg akartam festeni sok évvel ezelőtt, és nem sikerült, mármint rossz lett... de inspiráló ez a képzet.)
http://www.magyarora.com/phonetics/nemes_nagy_nyari_rajz.pdf
Zsuzsi, fesd meg! Nagyon orulok neki! Nagyon jo a szojatek is!:)
Koszonom a verset, Aliz!
De szép :) mesés...
Márta, idén is lesznek adventi bejegyzések? Kérlek, legyenek! :)
Olyan régen írtál Márta! Jól vagy? Hiányoznak az írásaid! oké, persze, olvashatom a régebbieket... de azért... :-)
annyira vártam ezt a napot♥
Post a Comment