Tuesday, February 20, 2018
Könyvek.
A nappalink ütött-kopott kis asztalán gyűjtöm a könyveket, amiket ebben az évben már elolvastam, s azokat is, amiket éppen olvasok. Itt időzöm a legszívesebben, ha jut rá időm, s ha nem, akkor is. A legközelebbi barátaim folyton kinevetnek, hogy sose találom például az autókulcsom, ha kellene, s míg keresés okán kipakolom túlzsúfolt táskám tartalmát éppen ott, ahol vagyok, legalább két-három könyv is előkerül mindig. Van időd ezeket olvasni míg napközben ide-oda mész? - kérdezik. Persze nincs, de sose lehet tudni, és nekem van igazam, mert a kicsi időrések is értékesek, s egészen apró lépésekkel is messzire lehet jutni.
Kicsit szomorúan állapítom meg amúgy, hogy alig olvasok magyarul. S míg egy évvel ezelőtt még figyelemmel kísértem, milyen új magyar könyvek jelennek meg, ezt mostanára valahogy feladtam, elengedtem. Ugyanakkor sokat olvasok németül, angolul, olyan könyveket, amelyek számomra itt elérhetőbbek - használtan veszem őket, interneten. Nehéz elfogadni, egy egész élet is túl rövid hozzá talán, hogy mindent nem lehet. Az ember itt véges, a lehetőségek száma pedig majdhogynem végtelen, s nem is tudom...csak nekem jut eszembe olyan könyvek miatt bánkódni, amiket soha nem fogok elolvasni?
Februárban mindenesetre - és többek között - egy számomra teljesen új íróval ismerkedtem meg, a neve Eugene H. Peterson. Ragyogó mosolyú teológus ő, lelkész, író, költő és fordító. A határidőnaplójában olyan nevek találhatóak bejegyezve, mint Karl Barth, Jean Calvin, Fjodor Dostojewski, Sören Kirkegaard - s ezek a találkozások nem mást jelentenek, mint egyszerűen csak háborítatlan olvasási időt. Arra bíztat, hogy legyünk igényesek abban, amit olvasunk. Menjünk vissza a forráshoz. Keresztényként olvassuk magát a Szentírást, ne csak valakinek a Szentírásról való magyarázatát. Ne féljünk a nehezen érthető szövegektől. És még arra is bíztat, hogy mindenki állítsa össze a saját könyv-listáját, azt, ami neki fontos volt, hogy azzá váljon, akivé lett. Vagy - és ezt már én teszem hozzá magamnak - válasszam ki azokat a könyveket, amiket ezután elolvasva közelebb kerülhetek ahhoz a személyhez, akivé válni szeretnék. Hiszen soha sem mondhatom, már mindent értek, s hogy köszönöm, de már nem akarok változni. Dehogyis értek mindent, változni pedig mindig-mindig szeretnék tudni, amíg csak élek, amíg csak szükséges.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Én is gyűjtöm, csak nálam az elolvasásra várók magassága nagyobb, mint az elolvasottaké, de nem adom fel. :)
és akkor még ott vannak - ránk várnak -, az olvasnijók mellett a hallgatni-, és néznivalók is
https://www.youtube.com/watch?v=-l40S5e90KY
http://latszoter.hu/radio/beszelgetes-molnar-ceciliaval
Én kijegyzetelem a számomra fontos idézeteket, részeket a könyvekből - nagyon jó visszaolvasni ezt a kis gyűjteményt.
Én se megyek sehova könyv és kötés nélkül (pedig aztán igen ritkán veszem csak elő bárhol is...), de megnyugtató, hogy ha várnom kellene, előkaphatnám bármelyiket egy sorra! :-)
Egyébként igaza van Eugén bácsinak, tényleg érdemes lenne sokkal nagyobb figyelemmel odaadni magunkat például az olvasásra is, és nem csak úgy mellékesen olvasni, mondjuk wc-n ülés közben :-D, és nem csak mellékesen enni, tévénézés közben, mellékesen beszélgetni takarítás közben, és mellékesen filmet nézni főzés közben...
Én is most tervezem, hogy egy külön kis sarokba telepítem az ágyam mellé azokat a könyveket, amiket annyira szeretek, hogy újra meg újra előveszem őket... hogy ne is felejtsem el újra meg újra elővenni őket :-) ,és azt is, hogy naponta olvasok a Szentírásból (amire ugye "nincs idő", mert "mellékesen" elnetezgetek két órát naponta...) .
Ismerős kép, van egy hasonló sarkom nekem is könyvekkel. Nem régen jöttem rá én is, hogy gondosan meg kell válogatnom mit olvasok, mert nincs annyi időm itt... Köszönöm a linket, élveztem...(Eszter, én is gyakran jegyzetelek könyvekből, és újra és újra átolvasom őket)
Hédi
Post a Comment