Irány Panama!

Olyanok leszünk lassan mi ketten, mint két öreg, mesebeli figura.

Mindig egyszerűen csak szemügyre vesszük azt, amink van.
Vannak a szabad hétfő reggelek. Vannak az ilyenkorára majdhogynem kiürült hűtőszekrények, a tele szennyeskosarak, a hosszú bevásárlólisták, az elintéznivalók, a vasalnivalók, a megszokottság, a napi rutin. Megkopott csillogás, pecsétes asztalterítő, kávéfoltos receptesfüzet. Örökös huzavona, ki vigye el leadni a szelektált szemetet.
S vannak hirtelen felragyogó, kedves, kicsi ötletek.
A termoszban forró gyógytea. Két alma, sajt, néhány főtt tojás. Egy faasztal, s padok, egészen közel, néhány percnyire itt, melletünk, az erdőben.

Olyanok leszünk lassan mi ketten, mint két öreg, mesebeli figura.
Mint Kistigris és Kismackó *.
Mindig elindulunk megkeresni Panamát, mindig rájövünk:
Amit keresünk, itt van velünk. A miénk.

* Janosch: Irány Panama!