A rózsa útja.

Mama nagyon szeretett volna venni egy csokor virágot a születésnapomra.
De mivel ezt egyedül megoldani már nem tudja, megkérte az egyik unokáját, aki az én lányom, vegyen egy csokor rózsát, majd adja oda neki, hogy majd ő adja ide nekem.
Csakhogy az unokának erre már nem jutott ideje, ezért megkérte az apját, aki Mama fia és az én férjem, vegyen egy csokor rózsát, majd adja oda neki, hogy ő majd adja oda Mamának, hogy ő majd adja ide nekem.
Csakhogy Apának erre már nem jutott ideje, ezért megkért engem, aki a felesége vagyok, vegyek egy csokor rózsát, adjam oda neki, hogy majd adja oda a lányának, hogy ő majd adja oda Mamának, hogy ő majd adja ide nekem.
Megvettem - jobb híján saját pénzből - a rózsát, odaadtam a férjemnek, ő odaadta a lányunknak, ő odaadta Mamának, aki, ha eszébe jut, gondolom, majd ideadja nekem.
S akkor, egyszerűen csak a száraz tényeket figyelembe véve, születésnapom alkalmából elmentem, és vettem saját magamnak egy csokor rózsát.
Pedig - hisz ismertek -, magamtól sose tennék ilyet.