Az élet ünnepe.

Mától kezdve egy hétig csak ünnepelni fogok.

Ma avval, hogy meghívtam a családomat a kedvenc éttermünkbe ebédelni. Az együttlét ünnep.
Holnap este az imacsoportommal találkozom. A közösség ünnep.
Holnapután valamelyik kisasszonyt viszem fogszabályzós időpontra. Hogy törődhetek a gyermekeimmel, az mindig ünnep.
Aztán elmegyek a saját magamnak szánt születésnapi ajándékomat átvenni: egy aranyműves tanfolyam - ahol egy ezüstgyűrűt szeretnék készíteni - első alkalmára. A kíváncsiságom, minden új dolog, amit megtanulhatok: ünnep.
Szerdán együtt reggelizek az egyik legjobb barátnőmmel. A barátság ünnep.
Csütörtökön időpontom van a fogorvosnál. A jó egészségügyi ellátás kiváltság, s még ha nem is kellemes, akkor is ünnep.
Pénteken találkozom egy másik barátnőmmel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek, azt néha nem is értem, és mindig, mindig ünnep.
Szombaton elkísérem a férjemet egy továbbképzésre. Míg ő tanul, én sétálok a nagyvárosban. Hogy lesz egy napom, amikor azt csinálok, amit akarok, az mi más lenne, mint ünnep?

Nemrég sütöttem egy tortát. Tortát sütni általában váratlanul, valamilyen egészen szokásos hétköznapon szoktam. Megterítettem szépen az asztalt, gyertyát gyújtottam, mindenkit asztalhoz hívtam. Mama, aki egész életében inkább csak vasárnapra vagy valamilyen ünnepi alkalomra sütött tortát, megkérdezte.  
Mit ünnepelünk?
Mi pedig azt válaszoltuk:  
Az életet, Mama, az életet.