Olyanok az utcalámpák reggelenként, mintha az út mentén helyenként nyitva felejtette volna valaki a csapot odafent.
Máskor csak elsuhanok alattuk.
Ma - vállalva a késés veszélyét - lassítok.
Leparkolok az út szélére, kiszállok.
Egy ideig csak nézem, majd a ködön át is aláhulló fényben megmosom az arcom, a kezem, a szemem.
S mielőtt elhalványulnának - lassan én is továbbindulok - leszakítok, majd hajamba tűzök az égről egy apró csillagot.
2 comments:
...az utolsó két sor akár vers is lehetne, oly szép...
Jó észrevenni az ilyen égből kapott apró csodákat, emlékeztetőket.
Post a Comment