Képeslap.

Úgy akarok visszagondolni rá majd télen, mint életem egyik legszebb nyarára. Olyan apró ötletektől a legszebb, mint például az állólámpa átköltöztetése a nappaliból a balkonra, hogy lehessen sötétedés is után is, akár éjfél utánig is odakint olvasni. Attól a legszebb, hogy következetesen ebéd előtt fogyasztom el a kedvenc dinnyeízű jégkrémet. S hogy, ha esetleg már hajnal előtt megébrednék, nem alszom vissza, hanem felkelek, majd egy nagy, meleg sálba burkolózva köszöntöm a reggelt. A szomszédságban sorban, egymás után felhúzott redőnyök hangjától a legszebb. A szemközti házsor ablakaiban megcsillanó fénytől. A fáradt, különösebb ok nélküli, egy képeslapnyi szövegben is elférő, jól beosztva egy egész napra elegendő boldogságtól.