Utazni bizonyos szempontból nem jelent mást, mint biztonságosan eljutni egyik csésze kávétól a másikig. Majd elfogyasztani, mindegyiket úgy, ahogy a körülmények lehetővé teszik. Talán sietve, állva, valamelyik benzinkút parkolójában. Vagy egy útmenti bódé mellett, ahol túrós-tejfölös lángost veszünk ebédre. Korán reggel, a szürke fellegek alatt, továbbindulás előtt, a vendéglátókkal. Esetleg nyugodtan, beszélgetve, barátokkal, egy szép étterem teraszán. Vagy megfőzve saját magamnak a szüleim konyhájában, ahol a kezem magától tudja még, hol tartottuk mindig is a kávét. Egy rozoga hegyi étterem teraszán a Kárpátokban. Papírpohárból vagy porcelán csészéből. Instant vagy szemes kávét. Forrón, langyosan, hidegen.
Amikor utazom, átadom magam a tájnak, az embereknek. Önmagamat viszem ajándékba. Nincs időm olvasni, írni. Csak a kávéscsészéket fotózom le, amikor eszembe jut. Mindegyikhez fűződik egy beszélgetés, egy gyönyörű szempár, hangulat, kedvesség, íz és illat. A zöldnek egy különleges árnyalata, egy-egy érdekes gondolat, másféle vélemény, nyári kánikula, sütemény. A fotókat kinyomtatom, utólag ragasztom be a naplóba. S folytatom. Akár írás nélkül is, a naplót. Akár kimozdulás nélkül is, az utazást: egyik naptól a másikig, egyik embertől a másikig, egyik csésze kávétól a másikig.
9 comments:
Milyen fontos szerepe van a kávénak az ember életében. Megnyugtat, ellazít, kezdi a napot, zárja az étkezést, az utazás szünetében pihentet.
Nekem ma sok elitéznivalóm volt. Bevásárás, SZTK, bank stb. Mindegyik után megittam egy kávét, így gyűjtöttem erőt a következő feladatra.
Szép az írásod, szépek a képek, ott vagyok veled, míg iszod a finom nedüt. Mint mindig, öröm volt olvasni most is téged, különösen a sok nap kihagyása után.
Lenyugtatott, sőt, fel is frissített, mint egy jó kávé. Köszönöm.
Vártam már, hogy írj.
A kávé számomra is mindennapi “betevő falat”…
Írásod az utazás “feeling”-jét adja vissza…
A kávé nekem is sokat jelent. Nem tart távol az álmosságtól, el tudok aludni kávé után is bármikor. Nem kell az ébredéshez sem. Viszont a készítése, a "lépések" illata tölt el nyugalommal, és az otthonosság érzésével.
Van Nespressowhatelse, de ha igazán élvezni akarom a kávét, akkor előveszem a darálót és a kotyogót. Nem csak az íze más, hanem az illat is, ami a konyhába és a lakás más pontjaiba is szétárad szinte azonnal.
A daráló még a gyerekkorom darálója, amivel az Édesanyám darálta minden nap a kávét és én imádtam minden mozdulatát, ahogy beleszórta a kávét, ahogy mozgatta, és az hangosan aprította szét a szemeket, és amikor puha por lett belőle, akkor lassan igazgatva kanalazta a kávéfőzőbe, lenyomogatta, körbe húzta az ujját a szélén, összecsavarta, rátette a tűzhelyre, és a gép csövéhez tette a kiöntőt. Minden ugyanúgy történt mindig. Szerintem bekötött szemmel is tökéletesen így csinálta volna (már én is, annyiszor láttam). Majd jöttek a ritka, aztán egyre inkább sűrű cseppek, és a hang. Hol volt már a darált kávé illata... a sötétbarna folyadék a mindig kávéra használt pohárba került, egy cukor... és ritkán nekem is jutott belőle egy kockacukor átitatásával, húúúú, de jó volt.
Amikor én csinálom, szinte pontosan ugyanígy, akkor a gyerekkorom és ő jut eszembe és az érzés, hogy minden rendben van. Biztonság, szeretet, család, boldogság...
nagyon tetszenek a fotóid, izgalmas ebből a szempontból végiglapozni a nyarat
Ooh, olyan jól fogalmaztál most is! Nekem is ilyen pozitív élmények társulnak a kávézáshoz 😉 🙂
Utaztál vagy utaznál?
Nekem a kávé nem sokk - utazás közben nem vágyom rá. Pláne, ha nem pont olyan, mint az én kora reggeli itthoni mézes tejszínesem, szigorúan 3 db Albert keksz társaságában elfogyasztva.
Utaztam.:) S utaznék is még.
Post a Comment