A kézzel írott levelek világa nem régimódi,
lejárt szavatosságú intézmény. Mint ahogy az olvasás sem az, vagy a naplóírás, vagy a többi egyszerű, lassú foglalatosság, melyről - tévesen amúgy, de - nehéz elképzelni, rajtunk kívül még más is űzheti ebben a felszínesnek érzékelt, rohanó világban.
A kézzel írt leveleknek egyszerűen csak más céljuk van, mint a modernebb,
gyakrabban használt társaknak. Igaz, amit
most leírok, a következő órában már elavulhat. Talán már nem érvényes. A problémák közben megoldódnak,
a kérdések válaszra találnak, lehetne elölről kezdeni az egészet.
Ezért ne azért
írjon senki, ha ír, kézzel írt levelet, hogy abban gyorsan elavuló információkat közöljön a másikkal.
Sokkal
inkább novellák, esszék legyenek a borítékokban. Tájleírás, gondolatmenetek. Egy-egy ilyen
levél fontossággal ruházhat fel egészen hétköznapi, csak nekünk kedves történeteket.
Már a papírnak is,
amire írok, saját múltja van. Talán az irodából hoztam haza, miután letéptem s iratmegsemmisítőbe dobtam a titkos információkat tartalmazó részeket. Talán őrzi a csésze lenyomatát, amiből a
reggeli kávét ittam. Talán lesz benne néhány észre nem vett helyesírási hiba.
Egy-egy ilyen levél bizonyítéka a létezésemnek, a fizikai valómnak. Időtlen. Palackposta a jövő tengerében.
Évekkel ezelőtt félretettem egy képeslapot, melyen egy piros írógépből virágok nőnek szavak helyett. Minden naplóba beragasztom azóta is. Nagyon szeretem. De csak tegnap este vettem észre, hogy az idén kapott írógép véletlenül a képeslapon levő pontos mása. Adva van tehát a feladat: virágoskertté változtatni a papírra gépelt szavakat.
8 comments:
Nem írtam kézzel, postán feladott levelet legalább 10 éve sajnos. Képeslapokat a postcrossing miatt szoktam, és akkor kapok is, az jó mindig. Naplót írok 16 éves korom óta, most leszek 40. Rondán írok sajnos, de nem baj.
épp néztem az instán, hogy pont olyan a írógéped, mint a képeslapon (és pont ilyenem van, szeretek rajta gépelni, amíg még lehet, mindig veszek bele szalagot)
szeretem, hogy így írsz a lányaidnak - nem tudom, ők mennyire értékelik-, megsimítható, megszagolható a távoli otthon belőle, nem csak virtuálisan - talán még kutyaszőrke is kerül véletlenül bele :D
Egyszer valami olyasmit írtál, hogy újraolvasáskor a szövegek mozognak, vagyis minden alkalommal valami újat tudnak adni. Én is többször olvasom el itt nálad az írásaid, és a bejegyzéseid mozognak. Minden alkalommal valami újat adnak.
Én azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy neked írtam pár évvel ezelőtt ( utoljára) kézzel levelet:)
A kézzel írott levélnek hangulata van, lelke van… meg lehet fogni …
Olyan szépen megfogalmaztad…
Hiszen eddig is minden szavad,minden mondatod egy-egy virágoskert része volt!!!!! És szeretünk visszajárni ebbe a csodás virágoskertbe!!!!!
imádom a kis részleteidet: a teatojáson fityegő apró teáskanna súly, a cicanyomda, a levélmintás ragasztószalag, stb...
Ez az írás most olyan volt nekem, mint egy jó meleg kendőbe burkolódzó, aprómécseslángos teameleg este....
Van egy nagy, régi bőröndöm, tele levéllel. Egy régi, másik élet(em), tényleg olyan, mint egy másik világ története - de közben benne vagyok, pontosabban, minden bennem van, amit az a bőrönd tartalmaz. Embereket, hangulatokat, történeteket, érzelmeket. Kézzel írva.
Fontosak, soha nem dobnám ki őket.
Nem ismertem a postcrossingot, rákerestem, nagyon nekem való, köszönöm, hogy említetted itt.
Melinda
Post a Comment