Életünk

minden egyes időszaka többé-kevésbé más, mint az előző. Az őszi levelek aláhullása és szépsége arra tanít, nem kell félnünk elengedni dolgokat. Minden időszak ajándék. Magában hordozza a növekedés lehetőségét.

Amiben hiszek, az az egyszerű változtatások ereje. 

Eldöntöttem, naponta legalább egy-másfél órát gyalogolni fogok. Ha nincs is kedvem hozzá, egyszerűen mégis elindulok. Tudom, könnyen beszélek. Van egy kutyám. De az a helyzet, hogy kutyával vagy nélküle, általában túlteljesítem a célomat.

Más változtatást nem tervezek. Az irodában mindig gyaloglással töltöm a fél órás ebédszüneteket. Valaki, aki többnyire otthon dolgozik, mondta, munka előtt mindig elindul, sétál húsz percet, majd mikor hazaérkezik, munkahelyként tekint a lakására. Nem iratkozok be sporttanfolyamra, nem telepítek lépésszámláló applikációt a telefonomra, nem bonyolítom túl a dolgokat. Egyszerűen csak megpróbálok elindulni s menni. Eddig mindig autóval intéztem a bevásárlást, már csak azért is, mert semmi kedvem nem volt a vállamon felcipelni a dombra, ahol lakunk, a dolgokat. Egy hete gyalog indulok postára, boltba. Néha elfelejtem, majd ott állok a túl súlyos szatyrokkal plusz a kutyával. 

A másokat talán elriasztó - a falu üres utcái erre utalnak - időjárás nem akadály. Mindig is úgy tekintettem ködre, szemerkélő esőre, földig érő felhőkre mint elindulásra késztető szépséges meghívást.

Feltett szándékom művészi szintre fejleszteni a gyaloglást. 

Mert jelenleg nem jutnak eszembe a szavak, melyekkel ennél szebben fejezhetném ki azt, amiben hiszek: 

ez az élet, ez az időszak mindenestől értékes és szép, s ami van, egyszerűségében is e l é g .