Friday, November 18, 2022

Az utolsó rózsák.

Reggelenként háromnegyed ötre állítom az ébresztőórát. Mire felkelek, öt óra. Pulóvert húzok a pizsamaingre, majd még a nagy kockás kendőmbe is beleburkolózom. Főzök egy csésze kávét, majd bekapcsolom a számítógépet. Miközben elindul a program és bejelentkezek, mindig feljegyzem, mire gondolok s milyen hangulata van a reggelnek. Hét óra körül felpillantok, az összehúzott sötétítőfüggönyök közötti keskeny résen át már látom, virrad. Ekkor széthúzom őket. Délután öt óra körül ugyanez, fordított irányban. Felnézek, ideje összehúzni a függönyöket. 
Az utolsó rózsákat a kertből, pedig egész nap terveztem, már sötétben vágtam le. Közben eláztam, a tövisek összeszurkálták a kezemet. Vigyázva hoztam be őket, felfogva a tenyeremmel, amennyire lehetett, az aláhulló szirmokat. Csokorba rendeztem, a szirmoknak is hagytam helyet a váza mellett. Búcsúzik az ősz. Majd hosszú sétára indultam a kutyával, a kitartóan zuhogó esőben. 
Ennyi. Ennyi történt ma. Legalább kétszer - a többit nagy elfoglaltságomban bizonyára nem vettem észre - találkoztam a szépséggel. Megsebzett. Felfrissített. Megérintett. Hívott. S én követtem.

7 comments:

Anonymous said...

💛🥀🍂

Zsuzsa said...

Mi hétfőn vittük be az utolsó bimbókat a kisfiaimmal, aztán ott álltak egy kis pohárban a konyhaablakban. Már nyilván nem nyíltak ki, de a fiúk meg akarták őket menteni :-)

Anonymous said...

Én is a héten kedden vágtam le az utolsó rózsákat… és én 4:25-re állítom minden reggel az ébresztőt :)
P.

Zsuzsa said...

Én általában 5kor kelek minden nap, így van egy órám egyedül a család előtt. Mostanában sajnos rosszul alszom, sokszor 3-tól már az órát nézem.
De képzeljétek, itt esik a hó nálunk éppen!!

Anonymous said...

Nagyon jól esett olvasnom a bejegyzésedet. Sok mindenben magamra ismertem... a reggeli rutinom szinte ugyanez nekem is :) Hédi

f.klarcsi said...

Micsoda korán kelő társaság! Mióta nincs iskolás gyerekem, sőt mióta nincs is gyerekem itthon, próbálok egy kicsit később kelni (7-kor), és este tovább fennmaradni, mert végül a családomról kiderült, hogy éjszakai baglyok. Na, a később kelés már remekül megy, de este 10-kor minden kihullik a kezemből, olyan fáradt vagyok.

L. M. Zsuzsi said...

Szép ez a gondolat, hogy "megsebez a szépség"...