Az elmúlt szombaton a könyvklub szokásos, havonta egyszer megtartott alkalmán arról beszélgettünk, mennyire fontos, hogy ne csak olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik pont ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. A könyvben, mely egy hegedű megépítése kapcsán a hit és az élet rezdüléseiről szól - s a szóban forgó fejezet címe "Christus" bei Platon und Lao-Tse -, ez a hangszer lakkozásának rejtelmeivel volt szemléltetve. Ha egy narancsszínű lakkra egy újabb réteg narancs kerül, erősebb lesz a szín. De ha semmi más nem adódik hozzá, a végeredmény ordítani fog. Ezért, hogy szelídebbé váljon, kell adni hozzá egy vékony réteg kéket. A kék a narancs komplementer színe. A kész hegedűn nem fog látszani. De mélységet ad az eredeti színnek.
Én milyen színű vagyok vajon? - kérdezte az egyik kedves könyvklub barát, aki ateistaként - nem egyedüliként amúgy - vesz részt ezekben a kávéscsészék felett folytatott teológiai-filozófiai fejtegetésekben. Te? Te vagy a leggyönyörűbb árnyalatú kék, amit valaha láttam - válaszoltam neki szélesen mosolyogva.
A férjem, akiről semmiképpen sem lehet állítani, hogy romantikus alkat, Magyarországról tartott tegnap hazafele. Még a határ előtt felhív, kérdezi, van-e szükségem valamire, hozzon-e valamit. Nincs szükségem semmire, feleltem, s ha mégis hozni akarsz valamit, legyen meglepetés.
Beállított két kiló kávéval.
S én feljegyeztem magamnak a mai fotó mellé: a szeretet vagy túlzó, vagy talán egyáltalán nem is szeretet.
9 comments:
Férjek és KV-k:
Régen, mikor a nagyfiamtól latin közmondások kérdeztem ki, sorra került az "Omnia vincit amor". Mire az én éppen arra tébláboló drága férjem megjegyzi: "A kávé legyőzi a szerelmet." Hál' Istennek nem győzte le. Egyébként én Omnia Goldot iszom.
Milyen csend van . Katalin hiányzol!❤
Instagramon fent van, ott tudsz vele kommunikálni a blogon kívül is, ha szeretnél.
Napok óta zakatol ez a bejegyzés bennem, a kék... mert hát igen, valahogy így kellene ezt látni, és olykor megy nekem otthon is, olykor nem sajnos.
Az utolsó mondatod pedig súlyos, van rajta mit gondolkodni, elemeuni, nagyon köszönöm!
Engem is foglalkoztat, nem tudom honnan jött, nem biztos, hogy így s hogy minden esetben igaz, de valahol legbelül mégis tudom, hogy sokszor, amire ráfogom, hogy az, mégsem szeretet...vagy nem eléggé. És sokszor miért zavar, ha valami túlzás, miért menekülök előle? De ebben az őrült gesztusban - mihez kezdjek két kiló kávéval? nyissak egy kávézót? :) - volt valami végtelenül vidám és kedves, valami olyan nagyvonalúság, ami aztán ilyen mondatokhoz vezet, hogy nem tudunk aludni tőle.
KÉK!!!!
Ha boldogság - az kék legyen, s ha lehet még narancssárga. A kényeztető szeretet lehet tökéletlen... a két kg kávé egy részének bizonyára örülne valaki.
Elfogy az szépen, sokáig örülhetsz neki :-)
Tudta Tibi, hogy ki akarsz tartani a kávés posztok mellett, s csak segíteni akart talán. De amúgy értem en, tapasztaltam már,hogy úgy gondoltam ez már túlzás. Utolag isdzanézve pedig egészen természetes, szeretetteljes.
Én várom a kávés képeidet. :)
Nekem innen hiányzik. Szerettem olvasni a hozzászólásait.
Post a Comment