Az utóbbi időben, körülbelül egy hete, naponta többször is végigjárom a kertet. Nagyon szép, különösen napfelkelte vagy naplemente idején, amikor selyemsálként borítja be a tájat a fény. Minden nap új és új virágok jelennek meg: hóvirág, krókusz és két szál apró, ragyogóan sárga téltemető. A garázs mellett szabályosan vibrál a hangabokor, senki sem vette észre, mikor érkeztek meg a méhek, egyszer csak itt voltak.
Lelkiismeretfurdalásom van. Múlt ősszel nem ültettem új virághagymákat, s végül nem takargattam be, ahogy szoktam, a rózsabokrokat. Kimegyek, séta közben megállok egy-egy növény előtt. A legrosszabbra számítok. Napsugarak simogatják az arcomat. Nem fagyott meg semmi. Ébredezik a kert, jó reggelt, jó reggelt. Nyoma sincs sértődöttségnek, senki sem akarja, hogy szégyenkezzek. Mintha egy kórus vagy egy zenekar készülődne hosszú szünet után az első próbára, olyan vidám a hangulat. Túléltük a telet.
Olyannak látom az életemet, mint ezt a darabka kertet. Tele van lehetőségekkel, álmokkal. Ízekkel és színekkel. Emlékekkel. Szinte hallani még a gyereknevetést, a limonádés poharak koccanását, a túl sokáig kint hagyott sátrak után a megsárgult területeket a füvön. Az udvar sarkában bokrok és virágok jelzik az eltemetett házi kedvencek emlékét. Még a kövek is élnek.
Olyan vigasztaló, hogy nem tőlem függ minden.
A napsütés, az eső, a méhek nélkülem is teszik a dolgukat.
A régebbi évek munkája rendületlenül hozza a gyümölcsét.
Az áldás még mindig érvényes.
A fák és bokrok csupaszak. A kert nagy része még kopár. Mintha üres papír lenne, vagy üres asztal, vagy tanácstalanul pulzáló kurzor a képernyőn, mielőtt lecsukom a laptopot.
De a talaj tele van rejtett szépséggel.
A kert adott magának egy újabb esélyt.
S én is adok magamnak, még egyet és még egyet és még annyit, amennyire csak szükségem van.
14 comments:
oh, de gyönyörű, amit írsz,... valahogy ez most nagyon közel van hozzám...: most fejeztem be egy csodaszép írást: Mariana Leky egyetlen magyarul is megjelent könyvét a "„Was man von hier aus sehen kann"-t a magyar az lett, hogy "Amit csak a szívével lát az ember" és tudom, hogy készült egy film is belőle, nem láttam , de ezt a könyvet végigbőgtem, de nagyon, és dagadt orral és szemmel ültem le a blogod elé, és hirtelen megláttam, hogy új posztot írtál, és elállt a lélegzetem, hogy mennyire stimmelnek a dolgok a világban
Köszönöm :), meg fogom keresni ezt a könyvet, nem hallottam még róla.
Gyönyörű!
Ez gyönyörű, Márta! 🧡 Köszönöm.
Piroska
Nekem ma az jutott eszembe hogy itt olyan jó kis közösség kovácsolódott össze,Márta jóvoltából.Mintha meghívott vendégei lennénk.
Én szeretnék kérni tőletek könyvajánlókat,amit szívesen ajánlotok magyarul.Hasonló hangulatú könyvek érdekelnek,mint az" Iván Gyenyisovics egy napja",vagy a "Ne bántsétok a fekete rigót".Ezeket nagyon szerettem.
Köszönöm előre is nektek.
Judith a Balatonról.
Az utóbbi időben naponta többször is végig járom a blogod. Leginkább éjjel. Keresem azt ami életet adhat. Jövök befogadni, jövök nyitott szívvel. Köszönöm, hogy megannyiszor megajándékozol!
Jé! Nem vettem észre ezt az írást, pedig hiányoltalak, s most, amikor valakinek írnom kell - pontosítja gondolataimat. Reményessé teszi!
Szia Judith, gondolkodni fogok és jelentkezem nálad, ha eszembe jut valami.:)
Köszönöm a visszajelzést, szárnyakat ad.:)
De jó, köszönöm :)
kedves Judith, ha tetszett a Feketerigós, akkor szeretni fogod Sue Monk Kidd-től "A MÉHEK TITKOS ÉLETE" is, ♥
Köszönöm szépen nektek.Katalin,a Méhek titkos életét olvastam.
"Olyan vigasztaló, hogy nem tőlem függ minden" - ez a mondatod napok óta eszembe jut... forgatom magamban, és vigasztalódom.
(Mert én az vagyok, aki - bár tudja, hogy hülyeség, mégis - úgy figyelek, folyamatos készenlétben, éjjel és nappal is, egészen a súlyos álmatlanságig menően, hogy ha kell, elháríthassam a közelgő katasztrófát, ugyan mintha képes lennék elhárítani, mintha tőlem függne, hogy bekövetkezik-e, vagy fordítva, hogy megtörténik-e minden, ami megtartja a világomat, a szeretteimet, engem, mintha tőlem függene élet és halál, és belefáradok a hiábavaló szüntelen erőlködésbe...
Hacsak nem figyelek arra is, hogy rendszeresen észbe kapjak, és abbahagyjam a figyelést, és beleengedjem magam a bizalomba: nem tőlem függ az élet, és akitől függ, arra tényleg rábízhatom...)
🩵
Post a Comment