Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Falinaptár bölcsességek. A munkahelyemen több falinaptár is van, de amikor a nyomtatótól tartok visszafele az asztalomhoz, ebben a hónapban mindig ugyanarra a mondásra esik a tekintetem: "wir sind am schönsten wenn wir niemanden gefallen wollen". Akkor vagyunk a legszebbek, amikor senkinek sem akarunk tetszeni. Ezen gondolkodom.
- Min gondolkodom. A múlt szombati könyvklubon - mindig elámulok, hogy még mindig működünk, évek óta már -, a kontempláció és meditáció közötti különbségről beszélgettünk. És amire jutottunk, annak köze van az előbb említett falinaptár bölcsességhez is. A meditációban, bármennyire is szép és jó, benne van az, hogy az ember önmagáért teszi, önmagába fordul, valamit el akar érni általa - hogy összeszedettebb, nyugodtabb legyen. A kontempláció elfelejtkezik önmagáról s belefeledkezik valami vagy valaki másba. Én leginkább a hegyekben élem át ezt, amikor csak nézem a tájat. Vagy egy-egy igazi beszélgetésben, ahol teljesen arra figyelek, amit a másik mond. Nem fogalmazgatom közben a saját mondanivalómat, nem próbálok okosabb lenni annál, mint amilyen vagyok. Azt hiszem, az imádságban is ez lenne a szép, kevesebbet foglalkozni önmagammal. Érdekes módon, aki másnak akar tetszeni, az kering leginkább önmaga körül. A tükörben nézegeti magát ahelyett, hogy a másik szemébe vagy a végtelenbe nézne. Tulajdonképpen elég lenne csak létezni, figyelni, jelen lenni. Ez lenne a legszebb.
- Az utolsó rózsák. Ezen a héten már havazott egy kicsit és megérkeztek a fagyos reggelek is. Éppen időben hoztam be a későn nyíló rózsáimat. Valamiért magamra emlékeztetnek. A késői virágzásuk, a tökéletlenség szépségük. A reményük. Még mindig tele vannak kis bimbókkal. Örömet hoznak az életembe, az utolsó percig. Tanulom a virágoktól a virágzást, s tanulom előre, ezt is kell, igen, a meghalást is.
- Bolhapiac. Néhány éve nagyon szeretek bolhapiacra járni. Olyan, mintha múzeumba mennék. Minden tárgynak története van. Engedem magamat megszólítani. Például egy porcelánmadárért - nem hagyhattam ott a boldogság két madarát - vissza is mentem és hazahoztam. Olyan szép.
- Erdei karácsonyfa. Minden évben eltűnődöm, vajon ki díszíti fel a környéken a legváratlanabb helyeken megjelenő erdei karácsonyfákat? Vasárnap egy séta közben rájöttem a titokra: az egyik fán már ott is volt néhány dísz, és egy arra sétáló nő éppen kivett a zsebéből egy piros gömböt, majd felakasztotta a fára. Tehát mindenki díszíti a fákat. Valaki elkezdi, majd mindenki tesz hozzá egy-egy újabb díszt. Milyen kedves.
- Karácsonyi készülődés. Nem tudom hogyan mondjam el, de idén nincs kedvem a karácsonyi készülődéshez. Ami nem azt jelenti, hogy elmarad az advent, a karácsony. Azzal kezdtem, hogy elővettem a Kisasszonyok című könyv angol kiadását. Újra el fogom olvasni. Megnézem a filmet is. Majd megpróbálok egy-egy hangulatot, díszítést a magam otthonában is megteremteni. De még messze nem tartok ott.
- A hosszú esték. Az estéket igyekszem nagyon gondosan megélni. Mert hajlamos vagyok a semmivel eltölteni őket. Főleg ha fáradtan, későn érek haza. Félreteszem a telefont és olvasok. Naplót írok. És minden este tornázok, körülbelül egy órát. Nem vagyok különösebben sportos alkat, sosem voltam az, de igyekszem felépíteni és megőrizni a mozgás örömét. Ezért fontos megtalálni azt, ami valóban örömet okoz. Én például nem szeretek futni, de nagyon szeretek gyalogolni, mint tudjuk, akár országokon át is. És szeretek minden olyan edzést, aminek köze van a zenéhez és a tánchoz. Mostanában ezt az edzést szoktam kezdésként elvégezni. Elmonhatatlanul jó hatása van a testemre, lelkemre egyaránt. Torna és zuhanyzás után úgy érzem, hogy élek és még mindig szokott lenni erőm, hiába van már általában késő este, írni vagy olvasni valamit. Szépen zárom a napot.
13 comments:
Hogy miért vagyunk a legszebbek, mikor senkinek sem akarunk tetszeni? Mert akkor az önmagunkat nem szépitve adjuk, melynek megismerése örök fontossággal bír. Nem mondtam ezzel újat mások számára sem. A második bekezdésedben is boncolgatod ezt a témát.
Most még talán korai is a karácsonyra készülődés. Majd eljön az is, ha itt az ideje. Legalábbis mindig ezt remélem, és meg is talál a hangulat is. Az utcákon sem égnek még a már feltett fényfüzérek. Majd adventra felkapcsolják őket, és a fények nem fakulnak ki a megszokottságukkal az ünnepig a korai megérkezésükkel.
Hosszú esték? Szeretem őket, csendes bambulásra is alkalmas időszak. Nem is keresek fontos elfoglaltságot erre a napszakra. Amit nem csináltam meg napközben, az marad későbbre. Az estémet szabaddá teszem, és csak számomra fontos dolgokat
csinálok.
A képek szépek. Különösen az alsó ablakos.
Micsoda szó: Standard-Kontenrahmen....szeretem a német nyelvet. Ezt még soha nem hallottam.
IMÁÁÁÁDDOOOOOMM azt a két kis pöttyös kerámiafigurát a 2. fotódon, annyira cukik :))
az meg, hogy - ha jól értettem - az erdőben arra járók díszeket akasztanak ugyanarra(?) a fára, nagyon klassz ♥ holnap kimegyek az erdőbe - vagy valami forgalmasabb parkba - és s.k. díszt akasztok egy fára (aztán majd jól sétálgatok arra, hogy lesz-e követője :)) köszönöm ezt a posztodat is (és nagyon szorítok, hogy megérkezzen hozzád és legyen ADVENTünk :)♥
Nagyon tetszik a kék madarad,én is hazahoztam volna. Novemberben én még korainak gondolom a Karácsonyi hangulatot.Gyerekkorunkban talán épp azért volt varázslatos a Karácsony,mert nem hangolódtunk rá,hanem meglepetésként kaptuk meg szigorúan Szenteste délutánján a karácsonyfát,ami kimondhatatlan örömöt okozott nekünk,gyerekeknek.
Nem szeretem hogy már októberben kint vannak a boltokban a Karácsonyi díszek.Mire itt az ünnep,el is tűnik a varázsa,mert megunjuk.
Nekem ez a véleményem,amit nem biztos hogy mindenki így gondol,de én tapasztalatból mondom.
Judith
Köszönöm 🤗
Én is megszerettem...😄✌️🫶
A figurák is bolhapiacról vannak persze. 😺😺
Igen, az erdőben, a legváratlanabb helyeken egyszer csak ott van egy komplett karácsonyfa. Legalább tíz ilyen helyet tudok a környéken.
Kevesebbet, lassabban, idén valahogy erre vágyom én is...🎀🫶
Kedves Márta! Köszönöm nagyon ezt az erdei karácsonyfa ötletet. Körülnézek itt a környéken, hogy van-e valahol alkalmatos fácska. Jó lenne valami díszesebb madáretető golyók kitenni, szépeket láttam a neten. Itt mostanában sokszor volt köd, az ilyen időt angyalsurrogós időnek hívtuk a gyerekekkel. Ez meghozta nekem is hanem is a karácsonyváró-, de az adventváró hangulatot. Úgy fogom vissza magam, hogy ne még, ne még, majd csak talát vasárnap után, hisz akkor van Krisztus király vasárnapja, és ezzel vége az egyházi évnek. Amúgyis apránként szoktam feldíszíteni a lakást, de a nagy "durranás" nyilván a 24-én este érkező karácsonyfa.
Köszi, hogy tettél föl képet a KÉT macskáról. Az utóbbi időben csak - gondolom - Lizzyről láttam fotót, féltem, hogy Mr. Darcy elkódorgott. ;-)
Ő kódorgósabb, ritkábban lehet fotózni, de megvannak mindketten.:)
Köszönöm a kedves hozzá(m)szólásokat :)🎀✨
Akkor vagyunk a legszebbek, amikor senkinek sem akarunk tetszeni. - Elviszem, s írok is majd róla. Míg olvaslak Pressert hallgatom: Bolond szív, bolond fej... (Akkor szerettem igazán, amikor engem is csak úgy szerettek, és csak olyannak, amilyen vagyok.)
Ez szép. Köszönöm.🎀✨
Post a Comment