Minden olyan szép! #8

Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- Falinaptár bölcsességek. A munkahelyemen több falinaptár is van, de amikor a nyomtatótól tartok visszafele az asztalomhoz, ebben a hónapban mindig ugyanarra a mondásra esik a tekintetem: "wir sind am schönsten wenn wir niemanden gefallen wollen". Akkor vagyunk a legszebbek, amikor senkinek sem akarunk tetszeni. Ezen gondolkodom.

- Min gondolkodom. A múlt szombati könyvklubon - mindig elámulok, hogy még mindig működünk, évek óta már -, a kontempláció és meditáció közötti különbségről beszélgettünk. És amire jutottunk, annak köze van az előbb említett falinaptár bölcsességhez is. A meditációban, bármennyire is szép és jó, benne van az, hogy az ember önmagáért teszi, önmagába fordul, valamit el akar érni általa - hogy összeszedettebb, nyugodtabb legyen. A kontempláció elfelejtkezik önmagáról s belefeledkezik valami vagy valaki másba. Én leginkább a hegyekben élem át ezt, amikor csak nézem a tájat. Vagy egy-egy igazi beszélgetésben, ahol teljesen arra figyelek, amit a másik mond. Nem fogalmazgatom közben a saját mondanivalómat, nem próbálok okosabb lenni annál, mint amilyen vagyok. Azt hiszem, az imádságban is ez lenne a szép, kevesebbet foglalkozni önmagammal. Érdekes módon, aki másnak akar tetszeni, az kering leginkább önmaga körül. A tükörben nézegeti magát ahelyett, hogy a másik szemébe vagy a végtelenbe nézne. Tulajdonképpen elég lenne csak létezni, figyelni, jelen lenni. Ez lenne a legszebb.

- Az utolsó rózsák. Ezen a héten már havazott egy kicsit és megérkeztek a fagyos reggelek is. Éppen időben hoztam be a későn nyíló rózsáimat. Valamiért magamra emlékeztetnek. A késői virágzásuk, a tökéletlenség szépségük. A reményük. Még mindig tele vannak kis bimbókkal. Örömet hoznak az életembe, az utolsó percig. Tanulom a virágoktól a virágzást, s tanulom előre, ezt is kell, igen, a meghalást is.

- Bolhapiac. Néhány éve nagyon szeretek bolhapiacra járni. Olyan, mintha múzeumba mennék. Minden tárgynak története van. Engedem magamat megszólítani. Például egy porcelánmadárért - nem hagyhattam ott a boldogság két madarát - vissza is mentem és hazahoztam. Olyan szép.

- Erdei karácsonyfa. Minden évben eltűnődöm, vajon ki díszíti fel a környéken a legváratlanabb helyeken megjelenő erdei karácsonyfákat? Vasárnap egy séta közben rájöttem a titokra: az egyik fán már ott is volt néhány dísz, és egy arra sétáló nő éppen kivett a zsebéből egy piros gömböt, majd felakasztotta a fára. Tehát mindenki díszíti a fákat. Valaki elkezdi, majd mindenki tesz hozzá egy-egy újabb díszt. Milyen kedves.

- Karácsonyi készülődés. Nem tudom hogyan mondjam el, de idén nincs kedvem a karácsonyi készülődéshez. Ami nem azt jelenti, hogy elmarad az advent, a karácsony. Azzal kezdtem, hogy elővettem a Kisasszonyok című könyv angol kiadását. Újra el fogom olvasni. Megnézem a filmet is. Majd megpróbálok egy-egy hangulatot, díszítést a magam otthonában is megteremteni. De még messze nem tartok ott.

- A hosszú esték. Az estéket igyekszem nagyon gondosan megélni. Mert hajlamos vagyok a semmivel eltölteni őket. Főleg ha fáradtan, későn érek haza. Félreteszem a telefont és olvasok. Naplót írok. És minden este tornázok, körülbelül egy órát. Nem vagyok különösebben sportos alkat, sosem voltam az, de igyekszem felépíteni és megőrizni a mozgás örömét. Ezért fontos megtalálni azt, ami valóban örömet okoz. Én például nem szeretek futni, de nagyon szeretek gyalogolni, mint tudjuk, akár országokon át is. És szeretek minden olyan edzést, aminek köze van a zenéhez és a tánchoz. Mostanában ezt az edzést szoktam kezdésként elvégezni. Elmonhatatlanul jó hatása van a testemre, lelkemre egyaránt. Torna és zuhanyzás után úgy érzem, hogy élek és még mindig szokott lenni erőm, hiába van már általában késő este, írni vagy olvasni valamit. Szépen zárom a napot.