Szerdánként (vagy csütörtökön) megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Könyvek. Nyár elején rendet raktam az ágyam mellett tornyosuló, ide-oda dülöngélő könyvtornyok között s csak azt a néhányat hagytam ott, amit őszig el akarok olvasni. Ritkán olvasok magyar nyelven könyveket, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ritkán jutok el magyar könyvesboltba, a külföldi rendelés pedig nagyon drága. Adott esetben drágább a postaköltség, mint maga a könyv. A Knausgard-féle Ősz, Tél, Tavasz, Nyár négykötetes sorozatot már évek óta megvettem, el is kezdtem olvasni, sorban, ahogy kell, az Ősz című kötettel. Mivel nem igazán tetszett, abbahagytam. Most elkezdtem visszafele olvasni. Úgy értem, a befejező kötetet először, majd sorban vissza. Knausgard ezeket a könyveket a születendő gyermekének írja, aki a tél folyamán meg is születik. Azt hiszem, körülbelül másfél hét alatt ki is olvastam mind a négy kötetet. Elfelejtettem, mennyivel könnyebb magyarul. És szerettem ezeket az írásokat, némelyik helyen megríkatott, a szívem mélyéig megrendített. Szerintem jó ötlet szokatlan módon olvasni a könyveket. Némelyik szövegen nehezebb fogást találni, túl hamar könyveljük el unalmasnak. De akárcsak az emberek, minden könyv megérdemel egy, vagy akár több esélyt is. Már nem okoz lelkiismeretfurdalást, ha félbehagyok egy könyvet, de ezt érdemes volt újrakezdeni.
- Foci VB. Természetesen én is megnéztem néhány meccset, a finálét pedig mindenképpen. Az első félidő olyan unalmas volt, hogy mellette még néhány nyelvleckét is át tudtam ismételni. A második félidőben már nagyobb odaadással figyeltem az eseményeket. S bár itt sem született gól, egyértelmű volt, melyik csapat az igazi győztes. Függetlenül attól, később kinek sikerül gólt rúgnia. Az igazi győztes, nem csak a fociban, sokszor már az eredményhirdetés előtt nyilvánvalóvá válik. Az argentín csapatnak sikerült elveszítenie nem csak a meccset, de a szíveket is. Soha életemben nem láttam ilyen aggresszív játékot, ilyen sportszerűtlen, tiszteletlen viselkedést. Egy olyan esemény, mint a foci világbajnokság azért fontos, mert örömet tud hozni egy kihívásokkal küszködő világba. S mennyi mémpotenciál! Némelyiken könnyesre nevettem magam. S hogy témát szolgáltat sok beszélgetéshez, amelyik enélkül létre sem jönne, s hogy mindenkinek van véleménye, mindenki szakértővé válik. Bár amúgy nem értek a focihoz, nem foglalkozom vele, természetesen ilyenkor én is úgy teszek, mintha. Mert egy foci VB ünnep. Az kellene legyen. S ha ünnep, akkor én is, én is részt veszek a magam módján benne.








1 comment:
A négy kötetes Knausgard könyvet olvastam, és mivel kettesével hoztam ki őket a könyvtárból, hosszan nem totojázhattam velük a határidő miatt. Fel nem akartam adni az olvasását, és a Tél-lel kezdtem, mert ugye az a kedvenc évszakom. Még többet vártam tőle, de szeretem az ilyen könyveket, és nem is panaszkodom.
A foci VB meccseit csak néha néztem a nem az erurópaiaknak kedvező időpontok miatt. A döntö meccs vége utáni örömöt és bánatot is néztem. Két jellemző pillanatot az érzelmek kimutatásáról lefényképeztem, hogy a blogomba tehessem őket. Megtörtént!
Mielőtt nyugdíjba mentem azt a fáradtságot átéltem, amiről írtál. Volt úgy, hogy az ajtó becsukása után se kép, se hang, csak az üres bambulás, majd lassú magamhoz térés.
Mikor egyszer egy fagyizóban Hupikék törpikék névvel megáldott nevű fagyit láttam, valami egészen elképesztő kék színben, arra gondoltam, lesz-e ebből jó üzlet a tulajdonosoknak. Persze, a gyerekeknek készült, és ők azonnal észre is vették. Az ízéről nincs elképzelésem, illetve van, de nem gondolok bele.
Mióta nyugdíjban vagyok, mindig kint lehetne az ajtómon, hogy kis szünetet tartok. Nem is lenne így jó a kiírás, mert állandónak érzem azt a jótékony szünetet. Majd megtudod, ha nyugdíjban leszel, addig marad a fantáziád.:)
A képek közül az első nyerte el leginkább a tetszésem: könyv kis virágokkal.
Jó esőre ébredni, és jó visszaaludni rá, és egy haikut hozok erről búcsúzóul.
Balázs József BAZSI
Éji eső
csöndesen esik
megébreszt majd ő altat
halk zajával el
Minden jót kívánok neked köszönettel a mai írásodért is. Éva
Post a Comment