Thursday, July 23, 2026

Minden olyan szép! #38

Szerdánként (vagy csütörtökön) megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- Könyvek. Nyár elején rendet raktam az ágyam mellett tornyosuló, ide-oda dülöngélő könyvtornyok között s csak azt a néhányat hagytam ott, amit őszig el akarok olvasni. Ritkán olvasok magyar nyelven könyveket, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ritkán jutok el magyar könyvesboltba, a külföldi rendelés pedig nagyon drága. Adott esetben drágább a postaköltség, mint maga a könyv. A Knausgard-féle Ősz, Tél, Tavasz, Nyár négykötetes sorozatot már évek óta megvettem, el is kezdtem olvasni, sorban, ahogy kell, az Ősz című kötettel. Mivel nem igazán tetszett, abbahagytam. Most elkezdtem visszafele olvasni. Úgy értem, a befejező kötetet először, majd sorban vissza. Knausgard ezeket a könyveket a születendő gyermekének írja, aki a tél folyamán meg is születik. Azt hiszem, körülbelül másfél hét alatt ki is olvastam mind a négy kötetet. Elfelejtettem, mennyivel könnyebb magyarul. És szerettem ezeket az írásokat, némelyik helyen megríkatott, a szívem mélyéig megrendített. Szerintem jó ötlet szokatlan módon olvasni a könyveket. Némelyik szövegen nehezebb fogást találni, túl hamar könyveljük el unalmasnak. De akárcsak az emberek, minden könyv megérdemel egy, vagy akár több esélyt is. Már nem okoz lelkiismeretfurdalást, ha félbehagyok egy könyvet, de ezt érdemes volt újrakezdeni.

- Foci VB. Természetesen én is megnéztem néhány meccset, a finálét pedig mindenképpen. Az első félidő olyan unalmas volt, hogy mellette még néhány nyelvleckét is át tudtam ismételni. A második félidőben már nagyobb odaadással figyeltem az eseményeket. S bár itt sem született gól, egyértelmű volt, melyik csapat az igazi győztes. Függetlenül attól, később kinek sikerül gólt rúgnia. Az igazi győztes, nem csak a fociban, sokszor már az eredményhirdetés előtt nyilvánvalóvá válik. Az argentín csapatnak sikerült elveszítenie nem csak a meccset, de a szíveket is. Soha életemben nem láttam ilyen aggresszív játékot, ilyen sportszerűtlen, tiszteletlen viselkedést. Egy olyan esemény, mint a foci világbajnokság azért fontos, mert örömet tud hozni egy kihívásokkal küszködő világba. S mennyi mémpotenciál! Némelyiken könnyesre nevettem magam. S hogy témát szolgáltat sok beszélgetéshez, amelyik enélkül létre sem jönne, s hogy mindenkinek van véleménye, mindenki szakértővé válik. Bár amúgy nem értek a focihoz, nem foglalkozom vele, természetesen ilyenkor én is úgy teszek, mintha. Mert egy foci VB ünnep. Az kellene legyen. S ha ünnep, akkor én is, én is részt veszek a magam módján benne.

 - Fáradtság. Talán azért van, mert még nem voltam nyaralni. De fáradtabbnak érzem magam, mint egyébként. Hazajövök munkából és órákra van szükségem, míg magamhoz térek. 
Viszont sokat nevetek. Hihetetlenül vicces az élet. 
Például elmentem egy kis pizzeria mellett, amelyik egy ideje nem működik. Az ajtón egy elmosódott, kifakult cetli: Kedves vendégek, örökre bezártuk a vendéglőnket. Köszönünk mindent. Roland és Giovanna. Ennél olaszosabb, drámaibb megfogalmazást! Nem csak úgy bezárták, de ráadásul örökre.
Vagy az új kreációk a kedvenc fagyizónknál. Én óvatosabb vagyok, a jól bevált ízeket választom, eper, vanília, a férjem bevállalja az exotikus fajtákat, utólag megbánja. Kérdezi, mi is volt a neve annak, amit evett, talán Summer Madness? Summer Dragon volt egyébként, de valamiért alig tudom abbahagyni a nevetést ezeken a neveken.
Vagy istentisztelet után beugrunk zsemlét venni a szokásos helyre. Kérünk, ahogy szoktuk, tíz tökmagos zsemlét. Az eladó hölgy sokáig nem érti, mit akarunk. Utána megérti a tökmagos részét, de beletesz egyetlen zsemlét egy pici zacskóba. Mondjuk, tízet kérnénk. Elővesz egy óriási zacskót, beletesz hat zsemlét, de mivel elfogyott az összes az adott kosárból, megáll, tanácstalanul, nem tudja, hogyan tovább. Mutatjuk neki, van egy másik kosár is, ott vannak még tökmagos zsemlék. A végén megkönnyebbülten sóhajtja: na, mégis sikerült valahogy összehozni. 
Mondom, fáradtak vagyunk. Sokan nem voltunk még nyaralni.
 
- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban:   
 
nem szerettem a 130 eurós, a nevemre érkezett számlát, plusz az egy büntetőpontot, a bajor közlekedési rendőrségtől, de most mit csináljak
Knausgard Ősz című kötetében a mondat: Nyelv nélkül benőné a világot a vadon: minden egyes szó egy pici tisztás. 
a Mary Oliver verseskötetem, teleragasztva sárga post it lapokkal
frissen mosott ágyneműhuzatok teregetése 
az első érett szederszemek az erdőben
egy reggel a résnyire nyitott ablakon át behallatszó eső hangjára ébredni, s rápillantva az órára megállapítani, nem kell még azonnal felkelnem
egy Heute machen wir eine kleine Pause felirat egy fagyizó ajtaján, mindezt egy vasárnap délután, a szezon kellős közepén!szinte kedvem lenne írni egy hasonló táblát - ma tartok egy kis szünetet - és annyiszor kitenni a saját szobám ajtajára, ahányszor csak szükségem van rá.
 

1 comment:

Éva said...

A négy kötetes Knausgard könyvet olvastam, és mivel kettesével hoztam ki őket a könyvtárból, hosszan nem totojázhattam velük a határidő miatt. Fel nem akartam adni az olvasását, és a Tél-lel kezdtem, mert ugye az a kedvenc évszakom. Még többet vártam tőle, de szeretem az ilyen könyveket, és nem is panaszkodom.
A foci VB meccseit csak néha néztem a nem az erurópaiaknak kedvező időpontok miatt. A döntö meccs vége utáni örömöt és bánatot is néztem. Két jellemző pillanatot az érzelmek kimutatásáról lefényképeztem, hogy a blogomba tehessem őket. Megtörtént!
Mielőtt nyugdíjba mentem azt a fáradtságot átéltem, amiről írtál. Volt úgy, hogy az ajtó becsukása után se kép, se hang, csak az üres bambulás, majd lassú magamhoz térés.
Mikor egyszer egy fagyizóban Hupikék törpikék névvel megáldott nevű fagyit láttam, valami egészen elképesztő kék színben, arra gondoltam, lesz-e ebből jó üzlet a tulajdonosoknak. Persze, a gyerekeknek készült, és ők azonnal észre is vették. Az ízéről nincs elképzelésem, illetve van, de nem gondolok bele.
Mióta nyugdíjban vagyok, mindig kint lehetne az ajtómon, hogy kis szünetet tartok. Nem is lenne így jó a kiírás, mert állandónak érzem azt a jótékony szünetet. Majd megtudod, ha nyugdíjban leszel, addig marad a fantáziád.:)
A képek közül az első nyerte el leginkább a tetszésem: könyv kis virágokkal.
Jó esőre ébredni, és jó visszaaludni rá, és egy haikut hozok erről búcsúzóul.

Balázs József BAZSI
Éji eső

csöndesen esik
megébreszt majd ő altat
halk zajával el

Minden jót kívánok neked köszönettel a mai írásodért is. Éva