Pontosan emlékszem a pillanatra és a helyre, ahol belémnyílalt,
de hogy mikor múlt el, egyszerűen csak azáltal, hogy mozgásban maradtam
s hogyan gyógyult meg,
mint annyi más nagy szívfájdalmam,
amiről azt hittem,
elviselhetetlen,
hogy soha többé nem lesz jobb,
arra már nem.
Fokozatosan történt.
De megtörtént.
2 comments:
Rossz mozgásban korlátozott lenni, nem jó, de az jó, hogy testileg lelkileg elmúlik.
Az én idegbecsípődésemről egy emlékem van. A kollégám a munkahelyemen felpattant a székéről, és bekötötte helyettem a cipőfűzőmet. Ha ő nem lett volna, ott lígett-lógott volna végig az úton.:)
Örülök, hogy számodra " megtörtént"!
Jaj, az a tűz!
💚🌿
Post a Comment