Beszereztem néhány

könyvet, nem mintha időmilliomos lennék, de kihasználom a holt időket, amik adódnak, olvasásra. A legrövidebb holtidő például rántáskavarás közben van (najó, akkor általában oda is ég szegény), a leghosszabb pedig este, kb. 10 után, mert akkor már ki vagyok nyiffanva, és semmi másra nem vagyok jó. Levásároltam a múlt év vásárlásainak 12%-át is a boltban, ezt mindig januárban lehet.
Megvettem Singer Magdolnától a Partitúrát, amely tulajdonképpen egy utolsó beszélgetés Polcz Alainnel, igen, vele, kivel mással? :) Ott volt mellette egészen a haláláig, és érdekel, hogy halt meg, hogy nézett vissza az életére, mire mondta azt, hogy megérte, ilyenek. Az, hogy én szeretem Polcz A. írásait, nem azt jelenti, hogy mindennel egyetértek, amit mond, de sokat lehet tanulni tőle, és úgy általában az idős emberektől. Nem olvastam még végig, de úgy látja az életét, mint egy partitúrát. " Az életem olyan, mintha egy kész partitúra volna, és nekem le kellene játszanom hegedűn vagy valami más hangszeren azt, ami benne áll. Néha jól játszom, néha pediglen melléfogok. Ha elvétem, vagy ha mást akarok játszani, abba nagyon hamar belebukom." Nyolcvanvalahány évesen visszanézve látja, hogy minden rossz dolog okkal történt, azért hogy a célja megvalósítása felé terelje.
Lehet, hogy így van. Nem tudom, mert még nem éltem 80 évet, akkor talán jobban fogom tudni. Azért se tudom, mert én jobban szeretek arra gondolni, hogy az embernek szabadságában áll eldönteni, milyen dallamot játszik le. Ugyanakkor vagány lenne, ha valaki elém tolna egy ilyen partitúrát, akkor nem kellene annyit gondolkoznom azon, hogy mit is kezdjek magammal, ha nagy leszek...Lassan megnőnek a gyerekek, már nem lesz rám szükségük ilyen intenzíven, és ideje lenne előszednem a saját kottáimat...Na, ezt szokásomhoz híven nem olvasom el még egyszer, biztos teletömtem a sorokat metaforákkal, a végén még mindent kitörlök, pedig biztos vagyok benne, hogy valami fontosat akartam belőle kihozni. Aki érti, annak jó, aki nem, annak is jó. :)