csemegekukoricázok, de nem akarok nevet is írni...Tulajdonképpen nincs jogom ítélkezni, meg nem is az én dolgom...Olvastam egy tévés "sztár"-ról, aki néhány hete szült. És most panaszkodik, hogy neki egész nap otthon kell ülnie, és csak főz, mos, takarít, meg ott a gyerek is...És már alig várja, hogy két hónapos legyen a kicsi, hogy visszamehessen a képernyőre. Az is lehet, hogy csak újságírói túlzás, hogy ezt írták róla, én nem hiszek el mindent a médiának.
Na, inkább nem is mondok semmit. Tudom, hogy van olyan, hogy szülés utáni depresszió, és azt is tapasztaltam, milyen az, mikor a hormonok megbolondítják az embert, aztán még azon is elkeseredik, hogy megváltoztatták a vonat menetrendjét, pedig ő nem is vonattal közlekedik. És én is szoktam panaszkodni.
De akkor is. Én amondó vagyok, hogy mindig annak örüljön az ember, aminek lehet. Ahogy Lewis mondja: Ha egy ember nem juthat valamihez hozzá, érezze jól magát nélküle, amennyire lehetséges! Jó az ilyen emberek társaságában lenni.
És ha olyan szerencsés valaki, hogy gyereke születik, akkor annak meg pláne örüljön, és ne tegyen úgy, mintha a gyereknek kellene örülnie és megköszönnie, hogy ő az anyja.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Én teljesen egyetértek, de hát a tv, színház az más világ és akik ott dolgoznak, főleg a reflektorfényben azok teljesen más dimenzióban gondolkodnak. Ezért mi nem érthetjük meg, hogy miért rohannak úgy vissza a képernyőre. Engem csak az háborít fel még ennél is jobban amikor színésznők újságolják, hogy az akárhány hónapos babát mindenhova hurcolásszák magukkal, forgatásra, színházba stb. és a baba mennyire élvezi - hahaha.
Én személy szerint azt élvezném ha olyanok lennének a körülményeim, hogy ne kelljen visszamanjek dolgozni és akkor bevállalnám egyiket a másik után.
olyan igazad van Márta!!Mindenki örüljön annak ha az a kegyelem adatik neki hogy anya lehet...mi lehet ennél szeb??;))
Nagyon sok minden szép dolog van a világon...És mégis mindenkinek más kell, mint ami éppen van. Engem ez a nyavalygás bosszant...ahogy sajnálja magát. Hogy ő túl jó és okos ahhoz, hogy "csak" a gyerekével legyen egy kis ideig.
(Remélem, nem megint a női teázóba írok..)
A kifakadást csak félig értem meg.. ez a "szegényen élünk, de boldogan" típusú reiki filozófia ez nekem sose volt szimpatikus.. meg ez a rémes "miért nem örül annak, amije van" hozzáállás.. abban nincs semmi visszatetsző, hogy az ember akar valamit, ez emberileg normális. "Unsere Wünsche sind Vorgefühle der Fähigkeiten die uns liegen", írta egyszer Goethe. Aki "ráerőltetésből örül" annak, amilye van, az a képességeit fogja ellehetetleníti. Inkább tessék kifutni ezeket.
Az más kérdés, hogy amit a kedves hölgy mondott, azok nem a mély anyai érzéseire utalnak.. az mondjuk vitaalap lehetne, hogy anya-e az ilyen, de még amellett is tudnék érvelni, hogy igen. (Egyrészt, ha rossz anya, direkt jót tesz a gyerekének, hogy kevés időt van vele.. másrészt pedig a kissrácnak innen szép győznie.)
Lavírozunk a könnyedebb témák felé? :)
Amúgy igazad van. Valóban sokkal jobb a "gazdagon, de legalább boldogtalanul" filozófia, biztos van ilyen is, manapság már minden van. Most nincs kedvem közhelyeket puffogtatni, pedig a közhelyeknek van igazuk, tudd meg. Az más, hogy az ember már csak olyan, hogy készakarva teszi tönkre a saját életét. Parancsszóra tényleg nem lehet örülni semminek, általában akkor esne jól, amikor már elveszítjük azt a valamit.
Post a Comment