Fura nekem, ahogy

a világpolitikában mennek a dolgok. Mondjuk, ha valamelyik országban van valami gubanc, akkor azonnal megjelenik Amerika, meg Oroszország, nameg az EU, aztán mintha ők döntenék el, hogy mi legyen. Itt van mostanában ez a Koszovó-Szerbia ügy. Koszovó névleg Szerbia része, ám 1999 óta ENSZ fennhatóság alatt áll. De azt szeretné, ha teljesen független lehetne mindenkitől. (Hogy merészeli?) Persze, Szerbia ezt nem akarja. (Majd bolond lesz...)
És akkor jön Putyin, és "törvénytelennek" valamint "erkölcstelennek" tartja Koszovó törekvéseit. Nesze neked, Koszovó. Nem is értem...mi köze van hozzá? A szerbek viszont hálás népek: cserébe számtalan városban díszpolgárrá választották az orosz elnököt, tiszta Putyin-mánia van már kibonatkozóban. Ha így folytatják, Putyinnak több díszpolgári címe lesz Szerbiában, mint annak idején Titónak, és az nem semmi. Hát így mennek a dolgok mostanság Putyin körül.
Amúgy egy olyan könyvet olvasok, ami többek között az államférfiak kötelességeit, céljait írja körül...mert ők kellene legyenek mindannyiunk közül a legkülönbek. Még felénél se tartok, de annyit már meg tudok állapítani :), hogy naaaagyon messze vannak a mai államvezetők ezektől a normáktól.
És korábbi véleményemmel ellentétben mégiscsak azt hiszem, az is bőven lényeges, milyen erkölcsileg az elnök...és nemcsak az, hogy hatékony vezető legyen. (Mert azért mondom ezt, mert például egy jó könyvnél nem érdekel az írója magánélete, csak amit alkotott. ) Bár valahogy a hatalom megszédíti a legerkölcsösebb embert is. Sok szomorú példa van erre. De végülis én csak egy szavazatot jelentek, Putyin esetében még annyit se, úgyhogy nem kell engem figyelembe venni.