ezen a "mai gyerekek nem olvasnak" dolgon...Hogy ha nem, akkor miért nem, illetve igaz-e ez egyáltalán, és akkor én, mint komoly, felelősségtelejs szülő :), tegyek-tehetek-e valamit, hogy hát óvasson az a gyerek. Mert nem mindig a szülőn múlik. Vegyük példának okáért a családomat. Egy testvérem van, az öcsém. (Igen Zsolt, bocs, hogy kipletykállak, így jártál már megint velem, majd bocsánatot kérek.:)
Én világéletemben szerettem olvasni, engem azért szidtak, hogy ne olvassak már, hanem csináljak már mást is, például tegyek-vegyek, mosogassak, és főleg evés közben legalább ne olvassak. Én tudom mit jelent az, hogy paplan alatt lámpafénynél olvasni.
A tesóm világéletében nem szeretett olvasni. Őt azért szidták, hogy olvasson már valamit, legalább a kötelező háziolvasmányokat, de ő nem és nem, csak az általam írt kivonatokat esetleg ha elolvasta. Egyszer legnagyobb felháborodásomra Anyu azt mondta, hogy fizet neki, ha elolvas egy nyomorult kis vékony könyvet. Neki is fogott, de aztán azt mondta, inkább nem kell a pénz.
Onnan lehet tudni, hogy testvérek vagyunk, hogy mindegyikünk végülis azt csinálta, amire azt mondták, hogy ne csináljuk.
Azt hozzá kell tegyem, hogy kedvesöcsém azóta bepótolta olvasási hiányosságait, mikor már senkise nyaggatta, saját magától felfalta a könyveket. És okosabb is lett, mint én, mert kitartó, és vannak céljai, és úgyis tudom, hogy egyszer fizika Nobel-díjat fog kapni.
Nade, visszatérve a témához...Hétfőn, vagymikor, voltam óvodai szülőiértekezleten. Nyugodtan kihagyhattam volna, csak a mesék hatásáról a gyerekek életében volt szó, aztán már ne is haragudjanak, de erről tudok egysmást. Amin csodálkoztam, az az volt, hogy kifejtették, hogy a mai gyerekek életében ott van a TV és a DVD, meg ilyenek, és ennek nem lehet ellenállni. Ebbe bele kell törődni, hogy ez van, hogy egész nap mennek a lakásban ezek a dolgok, és hogy ezért olyan nyugtalanok a mai gyerekek. Na, nem tudom, a mi tévénken van olyan gomb, hogy kikapcsológomb, lehet, hogy máshol nincs, ezt nem tudhatom. Mint pedagógus, talán mégiscsak azt kellett volna tanácsolni, nekünk, tudatlan szülőknek, hogy esetleg próbáljunk meg valami nyugodt, kreatív környezetet teremteni a jövő reménységeinek...vagy nem is tudom. Nem szeretem ezt a "beletörődés" fogalmat.
Végülis arra jöttem rá, hogy a gyereknevelésben az egyik legnehezebb dolog megtalálni a helyes arányokat: meddig legyen az, hogy békén hagyom a porontyot, hadd fejlődjön a saját késztetései és tempója szerint, és meddig legyen az, hogy igenis ráveszem bizonyos dolgokra, mert ha most nem teszi meg, később már nem fogja tudni pótolni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Hát igen,a technikai vívmányokat tényleg nem lehet és szerintem nem is szabad teljesen elkerülni!Viszont ...jéé,télleg........a mi tv-nken is van olyan kikapcsolós gomb:)))))!
Olvasás: szerintem a nem "olvasósok" nem találnak olyan típusú könyvet, ami akkora hatással lenne rájuk, hogy elkezdenének - akár hasonló témájú - könyveket olvasni. A kötelezők azok nem ilyenek, én imádok olvasni, de volt egy-két regény amibe beletört a "szemem/agyam", és nem olvastam végig.
"Technika"=Piac, én egy normális mesét nem találok a mesecsatornákon. Hol van Lolka és Bolka, vagy a Kis vakond! Persze ezekhez nem lehetne kapni, ruhát, maszkot, babát stb. Kizárni ezeket a dolgokat? Talán! Nem tudom, azt sem tudom, hogy a számítógép tényleg káros-e (megjegyzem, szerintem nem, ha szabályokat állítunk fel, és be tudjuk állítani az op.rendszert, internetet, hogy a gyerkőc ne garázdálkodjon szabadon), vagy a dvd és a cd. Tény, hogy a mesék, amik csilli-villik, tökéletes képekkel, rajzokkal, készen tálalják a gyereknek a képzeteket, és a képzelőerő satnyul. Az is igaz, hogy TÉNYLEG arról kellene beszélni, hogy miként lehetne visszább szorítani ezeket a "technikai eszközöket".
Szerintem te kellet volna megtartsd azt a szülői értekezletet - komolyan igazad van és holnaptól nem kapcsolom be a tv-t csak ha a gyerek már alszik (amúgy nálunk nem is megy ha kell, ha nem).
Ami meg az olvasást illeti, hát nem vagyunk egyformák. Én amikor elolvastam egy könyvet és nagyon tetszett akkor hónapokig nem olvastam másikat, mert annyira élt bennem és nem akartam megrontani a hatását valami más regénnyel ami bármi lett volna is nem ért volna fel az előző szintjére. Mikor elmúlt a varázs, akkor olvastam másikat. Pl. a Monte Cristo után csak másik Monte Cristot akartam olvasni és nem tudtam elfogadni, hogy nincs több és, hogy minden könyv másról szól. Azt szerettem volna hogy minden regényben legyen egy Monte Cristo. De aki nem szeret olvasni, viszon cserébe szeret más hasznosat csinálni akkor nem tartom akkora tragédiának, akkor van baj amikor a gyerek nem szeret semmit csinálni csak bambulni a tv/számítógépes játék előtt.
:) Ami az olvasást illeti, teljesen igazad van, nem attól lesz valaki művelt (egyáltalán mi az pontosan), ha összeolvas mindent, aztán mondhatja a megfelelő helyen és időben: "És te olvastad Hipo Talamus legújabb könyvét?", meg ilyenek...Tényleg inkább az a baj, hogy nincs olvasás, de nincs más se, csak ezek a technikai bigyók, amiket csak módjával lehetne megengedni nekik.
Mikor a gyerekek picik voltak, T. olvasott vagy hallott egy tanulmányról, és azóta én is sokszor, hogy a 3 év alatti gyerekeknek még a háttértévézés se tesz jót, mert szerteszét szaladgál a figyelmük tőle, és tény az, hogy az első három év talán a legfontosabb a fejlődésük szemontjából. Akkortájt én szerettem tévézni, nem tudom miért, és tudom, hogy nehezemre esett nemnézni, mert a három közül valaki mindig ébren volt egész nap. De leszoktam róla a kedvükért, és ez mindenknek jót tett. Most is engedélyt kérnek rá, ha be akarják kapcsolni, de legtöbbször inkább csak dvd-n néznek meg mesét, mert szerintem a reklámok még nem nekik valók. Na, hosszú lettem rendesen...
Post a Comment