Friday, January 25, 2008
Mondták, hogy
mától nagy leárazások vannak a teszkóban, és hát rászántam magam, elmentem. Azért ez a nagy elszánás, mert nagyon nem szeretek vásárolni, mindent kitalálok, csak hogy minél ritkábban kelljen menni, de azért néha muszáj, mert a dolgok sajnos nem másznak el maguktól hozzánk, és enni-öltözni kell. Szóval leárazások. Nem vettem semmit. Csak egy kis raffaellót, mert már nagyon rég nem vettem, mert önuralmat akartam gyakorolni, és gyakoroltam is eddig, és még mielőtt valaki meggyanúsítana, hogy függő vagyok ezektől a kis fehér bigyóktól...igen, az vagyok.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Ilyen velem nem fordult még elő, hogy elmenjek vásárolni és ne vegyek semmit, pedig Dani örülne neki :)
hát veled ellentétben, én szeretek vásárolni! de a csokival ugyanígy vagyok, a napokban R. meglepett egy tábla keserűcsokival és én azonnyomban mindmegettem! ezek szerint én is függő vagyok???
Amiben mandula van, attol nehez nem fuggeni.
Márta,te a férjek álma vagy: nem szeretesz vásárolni,csokifüggő vagy, és mégsem hízol el.
Nagyon aranyosak a lányaid,büszke lehetsz rájuk,ők meg rád,amiért ilyen kreatív anyukájuk van!
Köszönöm...ebben nem vagyok biztos, mármint az álom-dologban, de hagyom, hadd legyezgesse még egy kicsit a hiúságomat a mondatod...
(Jó lenne már találkozni veletek!)
Hehe, velem sem fordult (gyakran) elő, hogy elmegyek vásárolni és nem veszek semmit, de olyan már igen, hogy nem mentem el, mégis vettem valamit.
Post a Comment