Ma.

Főzés közben. Csak a jobb hüvelykujjamat vágtam el, és csak két bal ujjammat égettem szét, mikor megfogtam a sütőben levő rácsot. A tesóm azt a buta kérdést tette fel erre, ( már ne is haragudjon) , hogy hát miért fogtad meg? Nem költő ő, hanem fizikus, akkor meg mit kérdez költőieket? :)
Najó, nem szoktam mindig ilyen ügyetlen lenni, tényleg nem, és nincs is mit dicsekedni ilyenekkel, és komolyabb is vagyok egy fokkal, mint amilyennek látszom így, blogon keresztül, igazán. Ezt bizonyítandó, ezennel leveszem a csirkémet, aki ezentúl a képzeletbeli macskám társaságát fogja élvezni, mi pedig let's törődjünk komoly és fontos dolgokkal. Ezer bocsánat, most egy példa se jut eszembe, de attól még leveszem a csirkét.