ma van a Magyar Kultúra Napja. Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Ezért 1989 óta január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Én eddig nem hallottam róla, de nem is állítom, hogy kultúr lennék. Most már tudni fogom.
Ami a Himnuszt illeti...személyes vélemény: szerintem nagyon szép, én állandóan elérzékenyülök, ha hallom, nem tehetek róla, ez van. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy elcsodálkozzak: ha jókedvet, és bőséget kérünk, azt miért olyan búbánatosan kérjük. Ja, hogy pont azért, mert ilyenek vagyunk...Igaz. És tulajdonképpen illik is hozzánk, hogy állandóan a balsorsot emlegetjük fel, mintha mi nem tehetnénk arról, hogy az volt, ami, és az van, ami van. De ezt csak azért mondom, hogy szurkálódjak, mert már megszoktam, le kellene szokni róla. Himnuszt nem változtatgat az ember, ha kell-ha nem, de mentalitást már jó lenne azért...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
25 comments:
Csak halkan és mellékesen jegyzem meg: a román kultúra napja jan. 15-én (Mihai Eminescu, a "páratlan"
:-) román nemzeti költő születésnapján) van.
"Sara pe deal buciumul suna cu jale,
Turmele-l urc, stele le scapara-n cale,
Apele plang, clar izvorind în fintine;
Sub un salcim, draga, m-astepti tu pe mine."(M.Eminescu, Sara pe deal)
Kínlódtam vele eleget...:) Amúgy, persze, hogy az ő szülinapján van a kultúrnap, az meg már milyen lenne, ha a miénken lenne? ...:)
:-))))))))))
Éppen azért kérünk jó kedvet és bőséget, mert az nincs nekünk, és mivel nincs, hát szomorúak vagyunk. Ha figyelembe vesszük a himnusz szövegét (a teljes szövegre, vagyis mind a 9 szakaszra gondolok), és a vers születésének időpontjában uralkodó magyar politikai állapotokat, akkor mindjárt érthetővé válik a borongós hangnem.
Ezt jól megaszontad. És igazad van, búvalbélelt a magyar nép. De én ezt most nem veszem magamra, mert szerintük úgysem vagyok magyar.
Eminescut meg ne bántsátok, jól költött a bácsi, nagyon szeretem a verseit és ő legalább a miénk.
Ugyan már, menjél már...pillanatnyi identitászavarban szenvedsz, vagymi...:)
Eminescut én nem bántom, hát látod, még most is emlékszem a verssorokra, mennyit analizáltuk...És a román irodalom tanárnő egy angyal volt...nekem mindig jobb jegyet adott, merthogy szerinte nekem nehezebb volt tanulni. Nem is csodálom, hogy ezt gondolta, az én román akcentusommal...:)
Nem bántottam én egy szóval sem Eminescut. Csak a vele, pontosabban egyes írásaival kapcsolatos értelmezések nevetségesek néha, vagy legalábbis közhellyé váltak. Ugyanakkor ez semmit nem von le az ő érdemeiből. De szerintem sokszor "többet érdemelne".
Nagyon sok Eminsecu verset tudok én is fejből, csak nem akartalak fárasztani vele :)
De most már akkor elmondom, hogy álmodozós lánykoromban ez volt a kedvenc versrésztelem:
"O, ramai, ramai la mine,
Te iubesc atat de mult!
Ale tale doruri toate
Numai eu stiu sa le-ascult;
In al umbrei intuneric
Te asaman unui print,
Ce se uit-adanc in ape
Cu ochi negri si cuminti;"
Nos, akkor én is beszállok a Luceafarul (Esthajnalcsillag) első szakaszával:
"A fost odata ca-n povesti,
a fost ca niciodata,
din rude mari imparatesti
o prea frumosa fata"
és az utolsóval:
"Traind in cercul vostru stramt
norocul va petrece
ci eu in lumea mea ma simt
nemuritor si rece".
Csak tudnám, hogy jutottunk a magyar Himnusztól a románok nemzeti költőjéig, vagykiig...:) Azt hiszem, ha élne, nem jönne, hogy elhiggye: egy tökmagyar blogon őt idézgetik...Ez ilyen interkultúralizációs valami...szerintem...(már ha van ilyen egyáltalán.)
Márta,szerintem ahogy a feketék is a rabszolgaságot emlegetik lépten nyomon (pedig egy ideje már felszabadultak),úgy nem tudunk mi sem túllépni a "balsors"-on!Vagy vmi ilyes!Remélem,érted,mire gondolok!
Tulajdonképpen nincs a Himnusszal semmi bajom...Berzenkednék itt rendesen, ha meg próbálnák változtatni. De teljesen kifejezi azt a mentalitást, amin már túl kellene lépni: mást okolni minden bajért, és mástól várni a megoldást. Magamat is beleértem ezekbe a dolgokba, persze...
Nem egészen értem, Márta, hogy a Himnuszban mi az, ami olyan mentalitást tükröz, amivel szerinted szakítani kellene., vagy hol okol a szöveg valaki/valami mást a gondjainkért. Ha elmondanád, konkrétan mire gondolsz, azt szívesen venném.
Hát leginkább a "balsors" meg a "bűnhődés" szavak keltik ezt az érzést...De nem vitázom, mert valószínüleg igazad van.
Ja, most már értem. Kösszzz!
Jaj, a szemem is majd kitorott itt a romanolvasas kozben:)) HIaba, elszoktam az ilyesmitol:))
S nekem is teccenenk eminescu bacsi versei, bar, azt rebesgetik, h kemeny soviniszta volt..megpedig a mi szamlankra..:)))
Nos, a publicisztikai írásai alapján ítélve valóban az volt, de ez semmit sem von le versei értékéből.
Ja, én is azt mondom, külön kell választani az alkotót és a művét...különben nem olvasnánk semmit, meg nem tetszene semmise...
Nem akarok vitát kelteni, de én ki nem állhatom a Himnuszt. Borzasztóan zavar a szövege, sír, nyavalyog, panaszkodik. Amikor vannak világversenyek és nyerünk, mindig arra gondolok, hogy ez a himnusz nem a dicsőséget fejezi ki.
Én szivesen lobbizné kegy új mellett, még ha tudom is, hogy ezt szinte lehetetlen véghez vinni egy társadalomban.
Persze sokan azt mondják, hogy a Himnusz egy ima, s így már jobban értem, miért ilyen. Az imáink is gyakran nyavalygások.
Na, ennyit a társadalomkritikáról...
Na Boci...most egyetértek veled,mert én is ugyanezt az önsajnálatot érzem, de mikor Éosz rákérdezett, hogy miért, már nem tudtam megmondani az okát, mert elolvasva a szöveget tényleg nem annyira egyértelmű, nameg az már milyen, hogy pont én mondom egy imára, hogy nyavalygás...de ha te mondod, akkor már én is.:) Meg az már milyen, hogy kérem a jókedvet...szerintem az rajtam áll, hogy milyen kedvű vagyok...de egy költővel nem vitatkozom, csak úgy nem nagyon értek ezzel a mentalitással, ami nem vitás, hogy jelen van a társadalomban. Persze, ez nem a Himnusz hibája....
Hááát..., én nagyon szeretném, ha csak rajtam múlna az, hogy jó-e a kedvem, vagy sem, de lehet, hogy vannak e téren nálam sokkal szerencsésebb alkatú emberek, akiknek ez megy, csak nekem nem:-))
No, meg aztán a Himnuszban nyilván nem az egyének személyes jó kedvéről van szó, hanem a nemzet lelekiállapotáról, ami azért nem feltétlenül ugyanaz.
Eminescunak nem ez lenne az első meglepődése, ha erre járna. Én is írtam már róla posztot. Megemlékeztem a sikeresen elfelejtett születésnapjáról... Most kezdtem el románul tanulni, pesti vagyok, csak hát ilyen szögben ejtettek a fejemre...
A "páratlan" tematikához: ugyanazt tették vele, mint Petőfivel (s kb. ennyi is a hasonlóság), csak nála ez mégrondábban jött ki, mert még az orvosi zárójelentéseiben is matattak/nak. Egy helyen nem szisszentem az ilyen részletezésre: a Călinescu-féle életrajzban, de helyenként már ott is.
Ja igen, Lea, jól hallottad, a Federaţiunea című lapban több durván sovén írása is megjelent. Ilyen érvekkel, hogy az általa legyalázott népek (nem csak a magyar, hanem még aki volt olyan szerencsétlen, hogy eszébe jutott) nyelvének hangzása szerinte barbár és ronda. Ez nem érv... én egy ilyen mérges-szenvedélyes "nacionalistát" nem tudok komolyan venni. Annyi értelmeset írt ezen kívül, németet tanított nem is rosszul, foglalkozott a Szávitrivel (indiai valami) - igaz, mindenhez kicsit úgy nyúlt, hogy félő volt, hogy összetöri...
Nahát..egy pesti, aki románul tanul...szívesen elolvasnám az Eminescu-s postodat...Miért tanulsz te románul? Végülis, miért is ne...Csakhát például én, akinek muszáj volt megtanulni románul, itt furcsálkodom ezen...Hogy mik vannak! :) (De tényleg, miért tanulsz románul?)
Hát, így jártam... nem tudom, valahogy már kilenc éve motoszkál bennem az, hogy nekem dolgom van a románokkal. Mostanra már nem tudja semmi elvonni a figyelmemet. Hát így. Elhiszem, hogy meglepő.
A posztot a zatrig.nolblog.hu, illetve a radiokergetes2.blogter.hu oldalakon nézheted meg. A blogtereset kevesebben nézik...
Post a Comment