Unom már, hogy

egész áldott este azt csinálhatok, amit akarok, és a laptop is szabad, akkor ülök ide, amikor csak jólesik...ha nincs, kivel harcolni érte, akkor nem is esik annyira jól, na. Nem baj, holnap este már azt fogom írni, hogy: unom már, hogy állandóan harcolnom kell, hogy ideüljek, satöbbi. Mindig mondom, hogy vegyünk már egy olyan router-izét, így mondják?, mert az meg milyen már, hogy van két gép, és mégis sorba kell állni egy kis világhálóért?...de nem és nem, mert így izgalmasabb. Kellenek az ilyen kis hétköznapi, jól bejáratott dialógusok, hová lennénk nélkülük? Hová lennénk, ha nem lenne számítógép, internet, akkor valami tudományos könyveket kapkodnánk ki egymás kezéből, vagy mit csinálnánk?...A minap elszégyelltem magam, mikor egy Illető azt mondta, hogy ők esténként beszélgetnek Illetőnével, a hitvesével (így hívja a feleségét, még senkitse hallottam így utalni a feleségére a 21. században), szóval azt akarta mondani, hogy értelmesen töltik az idejüket. Mi meg csak ülünk a gép előtt (az vessen rám követ, aki mer ), aztán még a német szavakat is a webforditas.hu-n nézzük meg, pedig karnyújtásnyira vannak az ötven kilós szótárak is. Mindezzel csak azt akartam mondani, nem direkt persze, mert azt túl könnyű megfejteni, hogy hiányzik. Párosanszépazélet...így igaz. Az ember sokszor csak úgy mondja, hogy hiányzol...és egész más ebbe belegondolni és ezt beismerni. Ez egy kicsit fájdalmas. Még jó, hogy az ember ( németül ez úgy jön ki, hogy "man", én állandóan ezt használom, man így, man úgy...) nem sok mindenkinek engedi meg, hogy hiányozhasson. Vagyis ki tudja, lehet, hogy nem jó, de mindenesetre biztonságos.
Najó, evezzünk habosabb vízekre...Mondtam már, hogy még mindig megvan a karácsonyfánk? Mert arra gondoltam, praktikus lenne most már meghagyni jövő karácsonyig, mert még jól tartja magát, és én ugyan le nem bontom ezen a hétvégén sem...