Ezt a két könyvet

mostanában olvasom. Az öröm vonzásában című már a borítójával, az "illatával" is elvarázsolt ( még hogy nem számít a külső! persze, hogy számít, még egy könyvnél is...) A tartalma meg azért kólintott fejbe, mert időnként, mintha rólam írt volna. Gyerekkoromban nekem is volt egy általam felépített képzeletbeli világom, éppen ezért soha nem unatkoztam, és ezért szerettem csak úgy ellenni magamban is...De ezzel talán így van minden gyerek. A könyv tulajdonképpen Lewis önéletrajza, de nem a történéseken van a hangsúly, hanem azt a hosszadalmas gondolkozásbeli utat írja le, ahogy az ateizmustól a kereszténységig eljutott, miközben bármi más szeretett volna inkább lenni, csak keresztény nem.(Nekem mondja?!...)
A Csodák c. könyve is elképesztően logikus, nyitott, úgy értem figyelembe vesz minden lehetőséget, és elég meghökkentő is időnként. Az tetszett a legjobban, mikor azt mondja, hogy : Csaknem az egész keresztény teológia levezethető volna abból a két egyszerű tényből, hogy a) az ember durva tréfákat enged meg magának , és hogy b) a hullákat hátborzongatónak tekinti. Hosszadalmas lenne ezt a gondolatmenetet itt kifejteni, de akit nagyon érdekel, és nincs meg a könyv, annak elküldöm mailben. Mármint az idézet többi részét. De olvassátok el, még akkor is, ha teljes szívvel hisztek a csodákban, mert én nem mindig hiszek bennük, de okosabb lettem ezt a könyvet elolvasva. Mármint akkor olvassátok el, ha akarjátok, mert ugye, ki vagyok én, hogy azt olvassátok el, amit én mondok...Najó, befejezem. Pont.