hogy hivatásos gyerekfelvidító? Mert akkor az akarok lenni. Volt egy kislány, aki ahogy belépett az ajtón, azonizibe leejtette az ajándékot, amit Sárának hozott, és persze, hogy valami törékenyt hozott, és persze, hogy el is tört. Na, volt sírás, gondolhatjátok. De úgy megvigasztaltam, hogy nagyon. Egyrészt megragasztottam a porcelán ceruzatartót a ragasztópisztolyommal :), másrészt elmeséltem a kicsikének aprólékosan, hogy én mi mindent törtem már el életem során. Mit mondjak, elég hosszan eltartott...:) Tanulság: az emberek már ilyen zsenge korban is örülnek, ha maguknál ügyetlenebbet látnak.
4 comments:
te Márta te olyan ötletes vagy,hogy na...egy kicsit irigykedem rád:))Szép hétvéget neketk...hiszem hogy meglesz!
Remélem Sárádat is felvidítottad (az eltört ajándék miatt...)Amúgy mi is kívánunk neki még nagyon sok boldog szülinapot!!! A kép alapján úgy tünik nagyon jól mulattak:)))
ez nagyon tetszett. Főleg a ragasztópisztolyod:)), meg ez az egész sztori. Annyira meg tudom én is érteni a szegény kislányt, meg mindenkit, aki gyakran eltör dolgokat, mert egyszer én is eltörtem anyósom három(!) bögréjét egymás után, a hétvégén meg eltörtem a legkedvencebb kávésbögrémet és azóta a kávénak sincs jó íze, ezek komoly dolgok nagyon...na, mennyit szövegelek itt a más házán, bocs.
Anyósnak én is törtem el poharát, pont amikor nagyon ügyesnek akartam tűnni...:)
Post a Comment