Isten hozott, bús hétfő...Bár ma kicsit zavarban voltam, hogy milyen nap is van, mert az iskolásaimnak ma szabadnap, de verset kéne tanulni, meg délben zongoraórára menni, utána szolfézs stb. és ez nekem azt jelenti, hogy nyaggatni kell az aprónépséget, és én ilyenkor mindig unalmas vagyok egyeseknek, de vállalom.
Amúgy tegnap sikerült valami nyuszifüleket készíteni, csak nagyon kajlák lettek és állandóan lekonyulnak, de szvsz a rendes nyusziknak is pont ilyen a fülük.
Közben próbálom magam túltenni azon, hogy akaratomon kívül bánatot okozok másnak. Tulajdonképpen jó lenne senkinekse annyira fontos lenni, hogy ilyen-olyan dolgaimmal hatással legyek a jókedvére...Persze csak a szám jár. Merthogy nekem jobban fáj, hogy neki fáj az, amit én okozok...És néha rém mérges vagyok magamra, hogy sokszor olyasmik miatt is szomorú vagyok, amit megfogalmazni sem érdemes. Csak tudnám, hogy mostmér'isdemér', hogy ilyen az ember...(Költői sóhajtozások session closed.)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment