Ha belegondolok,

a világon minden szinten ugyanaz megy, úgy általában véve, mert én persze kivétel vagyok (csak viccelek!). Arra gondolok, hogy van ez a GDP növekedési őrület az országokat illetően, és nem elég, ha csak úgy normálisan növöget az a GDP, de a növekedési ütemnek is növekednie kell, mert különben nem teljesül a maastricht-i kritérium, aztán szankcionál az európaijunió. Ugyanakkor minden állam adósságot is létrehoz magának, ami ugyancsak növekszik, és elfogadott tény, hogy mindenkinek volt, van és lesz soha-véget-nem-érő adóssága, meg fizetendő kamat is hozzá.
Aztán családok szintjén is ott van a mind-többet tendencia, ami bizonyos fokig érthető, egy bizonyos fok után már nem annyira.
De már az egészen kicsi gyerekeknél is megfigyelhető, hogy állandóan többet és valami újat akarnak. Egy nálunk tartott szülinapi zsúron, ahol a lelkemet kitettem a gyerekek szórakoztatása érdekében, volt egy kislány, aki új játék esetén néhány perc múlva megkérdezte: Mást nem fogunk csinálni? Mintha otthon legalábbis valami cirkusz állna rendelkezésére új és új műsorszámokkal.
Most olvastam a hírekben, hogy Olaszországban megfigyelték, hogy többen töltik idejüket netezéssel, mint tévézéssel (kétségbe is van esve a reklámszakma), és ez főleg azért van, mert a televíziós adók kevés újdonságot tudnak kínálni a nézőknek.

( Megállítaná valaki a vonatot, hadd szálljak ki?...

Stop this train i want to get off and go home again!
I can't take the speed it's moving in,
I know I can't.
But honestly, won't someone stop this train? )

De komolyra fordítva a szót, illetve hát eddig is az volt, én csak szemlélődöm, és arra gondolok, vajon van-e olyan pont, legyen az pénzügyi, GDP-ügyi, technikai, tudományos, szórakoztató-ipari satöbbi, ahonnan már nincs hova nőni, ahol már nincs több újdonság, szenzáció, vagy a határ a csillagos ég? Mert persze, hogy nem lehet egy helyben állni, az ember vagy fejlődik, vagy leépül, értem én...De ezt olyan fárasztó még nézni is.