én kb. reggeltől mind mondtam, hogy menjünk ki egy kicsit sétálni valahova. Délután el is indultunk, oda is értünk, és jól bele is ragadtunk a sárba az autóval egy kis dombon felfelemenet. Sikerült visszatolatni, és itt követtem el a feleségek első számú hibáját: azt mondtam, hogy szerintem hagyjuk ott az autót, és menjünk tovább gyalog, elvégre még vagy csak 10 métert kellett volna menni, és elvégre sétálni indultunk, vagymi. Tanulság: máskor
1. vagy hallgatok.
2. vagy azt mondom, hogy szerintem feltétlenül menjünk vissza mégegyszer a sárba, hátha megint beleragadunk. És akkor nem fogunk visszamenni.
Szóval visszamentünk a sárba, megint beleragadtunk, és akkor én kiszálltam megnyomni az autót, mert én olyan erős vagyok. Az autót nem tudtam kimozdítani a helyéből, de legalább jól megcsúsztam közben, és hasraestem a sárban. Igen, vicces volt.
Hármas számú tanulság mára:
3. Értem már, miért szeretnek a kismalacok a sárban bukfencezni. Ha az embernek egyszer mindene sáros lesz, valóban nem is akaródzik már onnan kijönnie.
3 comments:
Kép nincs? :)
Betettem így utólag egyet...Ilyen tiszta voltam az eset előtt...:)
Hát nekem az a tanulság ebből, hogy még az ilyen kellemetlenségeket is lehet viccesen fogadni(asszem, én borzzzzasztóan mérges lettem volna ha ez velem történik...na jó,nem biztos, de inkább nem szeretném kipróbálni...)De, kösz, jól szórakoztam (nem azon ami történt, hanem ahogy leírtad:)))
Post a Comment