Tudom,

nem azért vagyunk a világon, hogy minden a mi jókedvünket és boldogságunkat szolgálja, de néha mégis így alakul. Például ma ilyen szép napsütésben nem lehet nem boldognak lenni szerintem. Meg is jött a kedvem a főzéshez ebben a nagy boldogságban, mert lássuk be, ez azért nem mindig magától értetődő, mármint a főzéskedv. Szóval reggelire készítettem egy kis tejbegrízt - mert alapvetően szeretem a megszokott, egyszerű ételeket - és mert alapvetően csak most jöttem rá ( jobb későn, mint soha ugye...), mégpedig Katának köszönhetően az oda-nem-égetett tejbegríz titkára: csak a végén kell beletenni a cukrot, és így nem ég oda egyáltalán, de tényleg. Én az itt közkedvelt Rote Grützével ettem...



...de a gyerekek maradtak a jól megszokott fahéjas ízesítésnél.



S ha már konyhaművészet, fő a húslevesem is immáron - mégpedig úgy, hogy itt is kicsit változtattam, innen inspirálódva, - egyszerűen más sorrendben tettem oda a hozzávalókat. Általában ilyen apró dolgokon múlnak nagy dolgok.

Szóval, legyen egy szép napotok, de ha sikerül elmennünk délután kirándulni - amit nagyon szeretnék, - akkor úgysem bírom majd ki, hogy ne mutassak képeket.