Egy ideje

beiratkoztunk a helyi könyvtárba, szóval még mindig az olvasás révén tanulom leginkább a nyelvet ( és fogom is még vagy húsz évig, mert szerintem esetleg akkor fogom úgy gondolni, hogy tudok is németül...ha egyáltalán meg lehet tanulni egy idegen nyelvet olyan szinten, mint az édes anyait. Mikor olvasok egy-egy magyar verset, olyankor mindig annyira sajnálom azokat, akik ezt soha nem fogják érteni, mert hiába tanulják meg esetleg a szavak jelentését, azokat a kis finom dolgokat a szavak mögül csak az értheti, aki beleszületett...szóval sokat gondolkozom ilyesmin). Viszont a rádiót is sokat hallgatom, és nemjó érzés rossz otthoni híreket hallani, jobb is, hogy csak a felét ha értem. Mostanában pedig rászoktam a dvd-nézésre, szigorúan német szinkronnal, esetleg német felirattal, de mivel a kettő általában nem fedi egymást, inkább csak bezavar. Így esett, hogy a lányokkal a héten megnéztük a Jane Austen Büszkeség és előítéletét, a többrészes BBC változatot, szóval azt, amelyikben Mr. Darcy olyan szépen tud nézni... nem sokat beszél, de nézni azt tényleg tud. Egészen furcsa nyelvi élmény, ezt mondhatom.
S hogy visszakanyarodjak a könyvtárhoz, azért is szeretem, mert mindig van egy halom könyv az ajtó mellett, amit ingyér' el lehet vinni, és ott találtam ezt a könyvet, ami a nevemet viseli. Szóval ezt olvasom jelenleg, és tetszik nagyon. Szeretem felfedezni az ilyen senki által sem ismert kis regényeket, és azt is szeretem, amikor a mindenki által jónak tartottakat meg félreteszem, mert nekem semmit sem mond.
Szerintem ebből a témából kihoztam, amit lehetett, s közben a teám is elfogyott, szóval muszáj nekifogni a halogatott dolgaimnak.