Polcz Alaine hangját, amint felolvassa az Ideje az öregségnek című írását. A nem túlságosan szívderítő téma passzol az időtlen idők óta tartó szürke, esős időjáráshoz meg a fájós fejemhez. Bár én tényleg szeretem az esőt. Múlt este is hogy örültem, mikor pont séta közben ért el a zuhé. Jaj, nagyon.
Szappant főztem megint, narancsosat. Olyan finom az illata. Ma pedig kimentem a jó sáros kertbe, citromfüvet és virágot szedni. Egyrészt szépségterápia a lelkemnek, másrészt a citromfüvet megszárítom és holnap mákos-citromos kertészszappant főzök.
Amúgy meg. Kacagnom kell. A gyerekek piros szegfűcsokrot vettek nekem, mert én olyan kedves vagyok, állítják. Egyrészt irulok-pirulok, mert épp hogy nem vagyok valami kedves (inkább morcos, de a szeretet, úgy látszik, megszépíti a dolgokat), másrészt meg tényleg szépek a piros szegfűk, mától fogva igérem, szeretni fogom őket. Volt fehér is, de nekik jobban tetszett a piros.
Illat és ízterápiaként csokis és almás és kókuszos süteményt sütöttem a Kaffee-hoz.
Csak úgy mondom. Egyes napokat szerintem csak csokis süteménnyel lehet túlélni.
Épp azt mondja Polcz Alaine, hogy képeslap az élet. Az. Sok-sok képeslap. Én is gyűjtöm őket. A nem túl szépeket is.
Ui. Az oldalsávba tettem egy újabb képet, rákattintva egy kötős blogra juttok, melynek elvileg én is tagja vagyok, de gyakorlatilag még nem annyira. Olvassátok, szeressétek!
19 comments:
Hát ez volt a baj eddig bizonyos napokkal, hogy nem ismertem a csokissüti-szabályt! :) Köszi!
Az említett könyvet azért szeretem (többek között), mert érezhető benne a címe, vagyis P.A. könyveit ha nyomon követjük, csökken a lendület, közeledik az öregség - s hogy ezt is lehet vállalni, széppé tenni, telíteni, ezt szeretem.
jaj, te Márta, úgy hiányzott az írásod...
Miért nem lakunk közelebb egymáshoz?????:(
Igaz,akkor nem olvashatnám az írásaidat....:)
Jaj, de jó, hogy szereted az esőt! :o)
Nekem a kedvenc időjárásom a tavaszi szitáló meg az őszi nyirkos esős idő meg a meleg nyári zápor villámokkal, csak már le se merem írni. :o)
Minden jöhet. :) Amúgy séta elején már lógott az eső lába, de az már régóta lóg és egyszercsak elkezdett zuhogni, fújt a szél, és én úgy ugrándoztam, mint akinél elmentek otthonról. Jó, teremtett lélek se járt már akkor kint, de akkor is. :)
Jol neznek ki a szappanaid!
Hol lehet meghallgatni P.A. hangját?
Elvarázsol minden írásod...Köszönöm.
izi
Sztem akkora példa, hogy P.A. megtartja a humort öregségében is: ld. jegyvásárlós rész.
A másik fontos "ajándéka nekem" ez az egyszerű mondat: "Egy sárgarépa, amit tisztára pucolsz az ebédhez, arra a fél órára - egy teljes élet." Na ez általában eszembe jut, ha nagyon nincs kedvem főzni, de még jobb, ha akkor jut eszembe, ha kiváltságnak érzem, hogy vannak nekem Ők, akiknek főzhetek.
Csokissüti szabály nálam is játszik. :-)
És én is szeretem az esőt, de bevallom, most már elegem van egy kicsit.
Érdekes, nálunk a virágboltosok már évek óta nem árulnak szekfűt!
Szeretem P. A. írásait és az esőt is, ettől az időjárástól nekem is fáj a fejem.
Az illat és ízterápia, és a mindennapi tevékenységben megélt teljesség. Szintén szeretem.
Egyedül a szappanfőzéssel vallottam kudarcot, de szívesen nézegetem mások hangulatos szappanjait.
"Egyes napokat szerintem csak csokis süteménnyel lehet túlélni."
Milyen igaz!! :)
ha nem mondod hogy azok szappanok, en megkostolnam, olyan szepek, mintha feher narancsos csoki lenne :)
Mért lesz jókedvűbb az ember a Te melankolikusabb bejegyzéseidtől is???
Akkor most megyek csokis sütit sütni, és tényleg, beteszem közben az ideje az öregségnek cd-t, szeretem én is, én attól is jókedvű leszek...
és még: HOGY KELL SZAPPANT FŐZNI???
aha, megtaláltam a receptet, már csak azt nem tudom, hogy hol lehet ezeket a hozzávalókat beszerezni ebben az országban...
Köszönöm a sok jó szót.
Anna, a jegyvásárlós részen annyit nevettem...De nem azért, mert velem már az is előfordult, hogy nem jutott eszembe a saját gyerekem neve. :)
Kastanie, a szappanfőzés nem olyan nehéz. Igaz, hogy próbálgatni, kísérletezni kell. Én több receptet is kipróbáltam, de ez a narancsos lett jó. A többinek is szappanformája lett, de nem igazán kellemes használni.
Zsuzsi, a pálmaolajat meg a kókuszolajat én itt is neten rendeltem, de aztán láttam, hogy kókuszolaj van a boltban sokkal olcsóbban (úgy néz ki, mint a Ráma margarin, olyan kocka alakú). Nem feltétlenül szükséges ilyen különleges hozzávalót venni, de ha igazán finom szappant akar az ember (és én azt akarok :), akkor azért jó. De például lehet cserélgetni az olajfajtákat, ha nincs valamiből. Én a szójaolaj helyett sima napraforgóolajat tettem, ezt azért lehet, mert hasonló az ún. jódszámuk. Nem olyan bonyolult, csak kicsit utána kell olvasni az olajfajtáknak, meg ilyesmiknek. Például vannak olajok, melyek a habzást segítik elő, van, ami a szappan keménységét, mittudomén. Mindenből megfelelő arányt kell beletenni, hogy jó legyen. :)
Nagyon jól néznek ki a szappankáid!!!
Post a Comment