Korán kelek, egyrészt

mert kell, másrészt mert ez a kis idő, míg a többiek még alszanak, csak ez az enyém. Papucsot húzok a lábamra, kimegyek a kertbe, ott is csak magam vagyok. Majd' megfagy a lábam a jéghideg harmattól, leszedem a málnát egy levélre a gyerekeknek, egy bambuszlevélbe pedig ribizlit csomagolok magunknak. A reggeli nap épp rásüt a liliomra. Nincs időm hosszasan fényképezni a fényeket meg úgy semmit sem egy ideje, tudom a profik többszáz képet ellőnek és abból választják ki a legszebbet, nekem csak egy-kettőre van időm, olyanok amilyenek. Sietek vissza teríteni a reggelihez, beszélgetni a vendégeimmel, most már felébredhet körülöttem a világ, kész vagyok visszazökkeni a mindennapi életembe, jól van.

Lassan mintha

vége lenne a nyárnak, nem a szó szoros naptári értelmében véve ugyan, de akkor is. A napjaim dolgosan telnek. Az első saját érett paradicsom nagyon finom volt.
Néha arra gondolok, nem írok ide többet, mert amit jó szívvel megosztok, azok mind apró és mások számára érdektelen dolgok. Jobb pillanataimban pedig azt képzelem magamról, nem is vagyok annyira felszínes, mint amennyire azt ily módon akaratlanul sejtetem.
Aztán meg hagyom a kósza gondolatokat továbbszállni. Hiányoznék saját magamnak.
Jól van.

Feketeribizli.

Megkínlódtam vele rendesen. Városi lány vagyok s a konyhában sem az a tűzrőlpattant perszóna...hát így épp csak hogy elboldogulok a kis kertemmel és háztartásommal. Például sose szedtem még feketeribizlit, de gazdag lett a termés és annyi jót olvastam róla, hogy mindenképpen szerettem volna mind egy szemig hasznosítani. Egy álló napig s egy fél éjszakán át tisztogattam a szemeket. Felét legfagyasztottam süteménybevalónak, feléből pedig lekvárt főztem (ez utóbbiba belefőztem egy citrom levét is, nagyon jó tett neki.)

A kis bogyók meg a hosszadalmas munka öröme szép színné, illattá és ízzé lényegültek. És finom feketeribizlitortává ebédre. A gyerekek pedig kiérdemeltek egy holnapi strandolást, köszönetképpen hogy elnézték ma anyjuk kizökkenését a napi dolgokból.

A világnak

ebben a kicsi sarkában nagyon szép a nyár. Jó itthon lenni. Rende(tlene)ződik a világ körülöttem szépen vissza a helyére. Nem tudtam eddig, hogy a hétköznapiság is hiányozhat.
Leszedtem több, mint tíz kiló feketeribizlit a kertben, s ahogy elnézem a még hátralevő leszemezgetendő bogyómennyiséget, szerintem ma éjjel is itt fog elérni az álom, a konyhaasztalra borulva, mint medvemamát a málnaszemek mellett a Fésüs Éva mesében.

A háromhetes

csavargásnak vége, újra itthonról írok. Sok szép helyen jártam, de legszebb élményem a pici Nóra magamhoz ölelése volt. Mint mikor egy egész világot tart a kezében az ember...


Íme az ártatlan és jólfésült unokatestvérek ma reggel, vagyis tegnap reggel, még a Mama asztalánál:

Nagyné-

ni lettem. Isten hozott erre a szép világra, kicsi Nóra!

Holnap

delben visszarepulunk Magyarorszagra. Koszonom, hogy itt lehettem, koszonom, hogy elolvastatok, amiket irtam es koszonom, hogy ti is irtatok nekem. Sokat jelent.
Majd jovok.
Hejdo, Svedorszag!
M.

Jol van,

percek ota ulok itt, hogy irjak valami okosat es szepet a kepek melle, hat az egvilagon semmi sem jut eszembe. Tegnapelott lattam egy javorszarvast, de lehet hogy nem az volt, aztan tegnap lattam egy masikat, az mar tenyleg az volt. Meg egy nap itt Eszakon. Vettem magamnak Lisa Ekdahl lemezt es kakaoszappant. Hianyoznak a gyerekek. Hianyzik mindenki, aki messze van tolem es kedves a szivemnek. Azt hiszem, Eszak is orokre hianyozni fog nekem.
Csak gyujtjuk es gyujtjuk a sok hianyzomokat.

Impressziok.

Nemreg

elolvastam Szabo Magda "Hullamok kergetese" c. irasat, amelyben az utazasairol ir, peldaul pont azert erdekelt, mert svedorszagi elmenyeirol is beszamol. Egy napra athajozik Daniaba, ahol arra lenne kivancsi, milyen mondjuk az elet a rakparton, a matrozok kozott, de idegenvezetoje lebeszeli errol, mert az veszelyes. "...hat akkor nem, akkor nezzuk az illedelmes latnivalokat..." - gondolja erre Szabo Magda, es en is igy vagyok vele valahogy: lattam Stockholmot, lattam az illedelmes latnivalokat, a Parlamentet, a Kiralyi Palotat, a katonak orvaltasat, szoval amit szokas ilyenkor megnezni, es remelem, egyszer visszaterhetek oda is koborolni, ahol nem tolonganak a turistak. Stockholm szep. Az epuletek szinei, a varosba befurakodo tenger nagyon tetszett. Szerettem minden kulonosebb ok nelkul allni es nezelodni az allomason. A palota ajandekboltjaban vettem egy dobozka cukorkat, majd megosztom az otthoniakkal, az ember nem minden nap szopogat kiralyi cukorkat.

Amugy itt egy csopp kis faluban lakunk, erdoszelen, estefele elmentem kicsit magamban setalni, sot az erdoben mar sikerult is eltevednem, es arra jottem ra, szep a nagyvaros, de meg jobban szeretem ezt a pici helyet. Ez is, az is Svedorszag, es en roppantul halas vagyok, hogy itt lehetek nehany napig.