Saturday, July 31, 2010
Korán kelek, egyrészt
mert kell, másrészt mert ez a kis idő, míg a többiek még alszanak, csak ez az enyém. Papucsot húzok a lábamra, kimegyek a kertbe, ott is csak magam vagyok. Majd' megfagy a lábam a jéghideg harmattól, leszedem a málnát egy levélre a gyerekeknek, egy bambuszlevélbe pedig ribizlit csomagolok magunknak. A reggeli nap épp rásüt a liliomra. Nincs időm hosszasan fényképezni a fényeket meg úgy semmit sem egy ideje, tudom a profik többszáz képet ellőnek és abból választják ki a legszebbet, nekem csak egy-kettőre van időm, olyanok amilyenek. Sietek vissza teríteni a reggelihez, beszélgetni a vendégeimmel, most már felébredhet körülöttem a világ, kész vagyok visszazökkeni a mindennapi életembe, jól van.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
8 comments:
Márta, így is gönyörűűűűűek a képeid és örülök hogy jobban vagy:)
Én is ezért kelek korábban a családnál - hogy kicsit csendben tudjak olvasni, gondolkodni, egy kv mellett. Nem sok idő, de megéri. A kertbe mennék ki, de kert híján jó a csendes, kávéillatú konyha is.
Tényleg hangulatosak a fotók!
Merci
hú, akkor én most profi lettem;) én eddig azt hittem, a profik, csak egyet-kettöt kattintanak és mindenképük olyan csodálatos lesz, mint a tieid!
Szépek a képek,a fények.Olyan álmosak,még ébredeznek.
Szerintem is nagyon jó a hangulat itt nálad! Én is szeretem a csak enyém reggeleket :)
Csodalatos dolg ebben a rohano vilagban idot "lopni" a harmatban jarasra!
Olyan élethű az a málna!
Végre ma éjjel sikerült végigolvasnom az elmaradásaim. Jó volt! Megérte!
Jó "belelapozni" életetek napjaiba :)), persze tudom, hogy ennél sokkal, de sokkal több...
:) Köszönöm, Noémi.
Post a Comment