Úgy emlékeztem, írtam

én ide valamit, aztán látom, hogy csak akartam, vagy csak akarni véltem. Öregszem, de legalább a memóriám még mindig a régi. Éppen azon tűnődtem, milyen jó kis életem van nekem. A konyhaablak párkányán három véletlenszerű könyv van a japán rózsa, a kaktusz, meg a kertben szedett virágcsokor mellett: egy Thomas Hardy könyv ( Elbeszélések címmel, mindegyik kivétel nélkül szomorúan végződik), egy Polcz Alaine szakácskönyv (nem főzök szakácskönyvből, ez is csak azért van kéznél, hogy jó kedvet gyűjtsek, mikor semmi kedvem nekifogni mosogatni) és még van egy Pilinszky kötet is, mert ahogy Hamvas Béla is mondta: "A verseket nem írjuk, hanem éljük", én élni és olvasni szoktam, valamint időnként belefőzöm őket a levesbe, mert az úgy sokkal finomabb.