Jól van.
Tuesday, August 10, 2010
Tudom én
jól, hogyne tudnám, olvastam lánykoromban a gyermeknevelési könyvekben, hogy minden egyes kicsi drágának szüksége van csak vele eltöltött időre, meg azt is tudom, a legtöbb kibírhatatlan viselkedésnek ez lenne az ellenszere, egy pici kis figyelem csak neki, de hát én is csak ember vagyok és nem egyszerű az életem mostanság. Na meg főleg még mindig nem találtam ki, hogyan oszthatnám magam fizikailag több darabra. Tegnap viszont újra elkezdődtek a zongoraórák, (az iskola már régebben, vagy ezt már mondtam?, nem mondtam), és én eltölthettem egy nyugodt fél órát egyedül vele. Csak ültünk ott a magas bárszékeken és lóbáltuk a lábunkat. Lóbáltuk, lóbáltuk, addig mind lóbáltuk, míg majdnem felborultunk mindenestül. Közben pedig nem törődtünk senkivel és semmivel.
Jól van.
Jól van.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
Klassz lehetett! Csak nem amögött az ablak mögött folynak a zongoraórák??
Nem, ez egy szomszédos épületen van, és nagyon tetszik. :)
:) Hát igen. Maximálisan együttérzek. Ha egy kis időm jut csak az egyikre, akkor az utána olyan lesz, mintha kicserélté volna. De hát hogy lehet ezt megoldani a mindennapokban?!
Őszintén szólva sehogy.
:)
Jó volt újra olvasni ezt a szösszenetet.
Tudod én mit nem értek: 3-4 gyerekes anyukák élik úgy a hétköznapjaikat, hogy minden nap van új blogbejegyzés az aznap frissen készített, varrt mütyürökről! Hogy? Hogyan csinálják háztartás, munka, gyereknevelés mellett???
Amikor tényleg még arra is nehéz időt szakítani, hogy kicsit leroskadjon a gyerkőchöz és pár percig rá figyeljen!
Jaj, én is tudok ám minden nap bejegyzést írni, mikor akarok, ha nincs, az nem az időhiány miatt van. :)
Nem tudom, mindenki maga ismeri az életét, én úgy vagyok vele, hogy vannak prioritások és van amikor, minden prioritás felborul, aztán iszom a levét. De külön menni egy gyerekkel azt tényleg nem tudok, mert mindegyikre vigyáznom kell.
hát nekem sem sikerül gyakran CSAK az egyikkel lenni, maximum a figyelmem én összpontosítom az egyikre, vagy együtt dolgozom mikor melyikkel. ahogyan te is zongoraórára jársz csak az egyikkel. a kapcsolatban van a lényeg, mondogatom magamnak...
jó téged olvasni Gyergyó után, közben arra is gondolok mennyi szép dolgot nem fényképeztem le, amit te biztosan megörökítettél volna. olyan szép képeid vannak megint...
Hát,ahogy visszagondolok...szegény gyerekeim.....remélem azért a lényeges szeretet darabkákat megkapták.
Most a 4 éves unokámmal töltök több időt,amikor munka mellett tudok,mivel eléggé háttérbeszorult : lassan 4 hónapos a kishúga.Szereti , de ilyenkor van nagy-nagy szükség a nagyszülőkre:hogy kimentsenek egy-egy gyereket néha ,csak őt,a többi közül.
Hurrá:módosították,vagy még nem igazából,a nyugdíjkorhatárt. Már kevesebb van jóval előttem,mint mögöttem.:)És AKKOR: én leszek A nagymami!:)
mi is nagyon szerettuk nagyobb korunkban is ellenni a mamival... sot en most is ugy eroulok, mikor otthon vagyok ha van egy kis idom beszelgetni csak ugy a mamiekkal :)
Amugy kivanok jo sulizast nektek... hogy is van? a kicsi is mar masodikos?
Szia Márta! Edith vagyok! Szeretnék megosztani veletek egy örömhírt : Házasságkötésem napja szeptember 11. melyre ezúton szeretnélek benneteket meghívni. (Azért írtam ide mert sajnos nem tudom az e-mail címed).
Post a Comment