Thursday, March 10, 2011
Van nekem egy
nagy kosárnyi fonalam, ilyen-olyan színben, vastagságban, minőségben, mennyiségben, egyetlen közös jellemvonásuk lett lévén önmagukban elégtelen mivoltuk. Van nekem egy, nem is egy, hanem kettő, megkezdett és örök időkre abbahagyott szép, színharmóniás horgolt takaróm, mint valami kérdőjelnek a kacskaringója meg a pontja, mert miért akar magának szabályos takarót az, akinek csöppet sem szabályos a lelke. A két dolognak tulajdonképpen semmi köze egymáshoz, talán csak annyi, hogy hozzám jobban illő takarót kezdtem el kötni a haszontalan fonalakból, különböző méretű, színű, vastagságú , majdan összevarrandó téglalapok formájában, melyek mint megannyi kis reménység megtestesítői szimbolizálják, amit magam sem hiszek már, hogy a haszontalan is jó lesz valamire, hogy a megkezdett dolgok is befejeződnek valamikor.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Nalad meg az egyszeru fonalbol is csoda csavarodik !
Jaj nekem is rengeteg ilyenem van, már azt sem tudom hova pakolgassam, de mindig azt remélem hogy majd kelleni fog egyszer valami széphez. És ugyanígy vagyok a rengeteg anyagdarabkával is, és még mi mindennel. Hát ezért olyan nehéz nekem rendet tartani:)
:) jok vagytok... nekem lenne mire hasnzaljam oket, csak nem igazan van fonalmaradekom... kell szerezzek. :)
Post a Comment