Friday, March 4, 2011
Vevőt keresek
az én szeretett kis kertemre. El kell adnom, muss ich sagen. Mert nyáron elköltözünk a városból, azért. Hogy sose felejtsük el, vándorok vagyunk, kivül is, belül is. Nem vagyok szomorú, szerettem ugyan ezt a kis darab földet, de enyém sose volt, semmi sem az. Így aztán csak úgy mellékesen mondom magamnak, ideje lenne lassan apróhirdetéseket kitűzni, de addig is, ugyanúgy elvégzem napsütötte délutánokon a tavaszi munkákat, mintha csak magamnak tenném. Egy kert az egész világ tán, ezt a pici részt éppen én gondozom most, fáradozásomat pedig, mondjuk hogy, nagyvonalúan egyetlen szál krókusz, néhány hóvirág szépségében fizetik meg...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
17 comments:
Most egy kicsit szomoru lettem, de bizonyos vagyok , hogy talan ahova mesz kapsz egy kis kertet ott is/Nem?
Nagyon pozitívan gondolkodsz a dologról.
A gyerekek is így élik meg? Messzire költöztök? Iskolaváltás is szükséges?
Drukkolok, hogy helyes legyen az új kert.
Nem lehet egyszerű... Mi egyszer költöztünk el, de vissza is jöttünk... miattam. Kívánok Neked nagyon sok erőt, és vidám percet, hogy könnyebb legyen elhagyni a vándorlás állomáshelyeit... és könnyebb legyen alkalmazkodni az új helyhez!
Eppen hallottam Ildiektol a koltozesetekrol. Sajnos a kertet nem vehetem at, de azert drukkolok neked, no es sok erot kivanok a keszulodeshez, koltozkodeshez, a koztes idoszkhoz.
Azt mondod, "de enyém sose volt, semmi sem az."
Elgondolkodtam ezen.
Sokan szeretnék, ha övéké lenne, ami a Tiéd!
Lesz majd másik kert, másik város. A lényeg, hogy azt is együtt hódítjátok majd meg.
Szomorkásnak tűnsz. Látod, milyen sokan ölelnének Téged, hogy ne légy!
Én is.
Ó, hát én nem elégedetlenségből mondtam, hogy semmi sem az enyém. Úgy gondolom, a földi javakat nem birtokolhatjuk, még ha a nevünkre is vannak írva, csak használjuk, megműveljük őket, majd továbbadjuk. Nem szomorúságból mondom. :)
Viki, a pozitív gondolkodásért én nagyon meg kell harcoljak, mert eredendően nagyon is negatív tudok lenni. (És nem szeretek költözni.:)
Igen, néhány száz km-re költözünk, lesz itt kérlek minden, iskolaváltás, új kert, minden. (Csak az ország marad ugyanaz.)
Köszönöm a jó szót, mindenkinek. :)
Mindenkinek részvétem, akinek költöznie kell, neked is. Majd onnan is várjuk a friss szösszeneteket...Üdv az egész kis családnak!
de ugye a blogod marad? az is olyan, mint egy kis kert, sok szép gondolatot ültetsz el benne. meg derűt és napsütést. kis részét az életnek. ezt tartsd meg továbbra is! szeretem olvasni a szösszeneteidet...
Márta, csodálatos képességed van arra, hogy melegséget, békességet, harmóniát teremts magad körül, legyen bárhol is az otthon. Így lesz ez most is. De azért egy költözködéshez mindig elkél erő és derű is. Ezekből kívánokat sokat, szeretettel!!! : )
A kertet azonnal átvenném ha nem lenne olyan messze tölem.Jó ráhangolodást;meg idöben megtudjuk milyen írányba?Közelebb hozzánk fele?
olyan rég jártam "a kertedben"... most én erre a blogra gondolok, de ide szeretnék is visszajárni...:)
és ahárhova mentek a "kertek" "lényeget" magatokkal viszitek!
Lehet,hogy ott még szebb lesz....próbálom magam és téged bátorítani.:)
emlékszem a legutolsó költözésetekre... amikor itthonról indultál...indultatok, az sem volt könnyű...
a költözést nem lehet megszokni...
lehet egy új kis kert, biztosan az is szép lesz...
csak hát ahonnan elmész, ott mindig marad egy darab Belőled...
a mag, amit elültetsz...
Bizotsan nem lesz könnyű...ha egyszer költözésre kerül a sorunk, biztosan újraolvasom majd a soraid.
...majd elfelejtettem, gyönyörűek a képek, mint mindig.
Post a Comment