Kétségbeejtő, mert a kezdő, copfos zongoristák ujjaiban keletkező, túl rövid vagy túl hosszú csendekkel megszakított dallam - mint az én életem. Ott is staccato, ahol folyamatosan kéne, s könnyedén, szépen, ahogy a csillag megy az égen.
És vigasztaló, mert a mérgelődő, copfos zongoristák ujjaiban keletkező keserves dallam is lehet mindenestül kedves és szép. Nekem. (Ha ez számít valamit.)
És ez egyelőre elég, talán örökre is elég.
5 comments:
Ez valami nagyon szép volt, Márta!
"És ez egyelőre elég, talán örökre is elég."-ez az utolsó sor pedig szívemig hatol, de nagyon! :)
Szép hetet a kis zongoristának és Neked, Nektek!
Nagyon oszies minden!
ez a lombcsillár... óóó
Ez a szó a címben, de rég hallottam, használtam. Régi emlékeket ébresztett.
az utolsó kép amolyan békét sugárzó...
Post a Comment