Ha gyerekekkel és cicával él együtt az ember, minden nap olyan, mintha egy egész életet élnénk le, amelyben a konyha az a megszentelt hely, ahol leckét írunk és ételt főzünk, s romokból építünk világokat újra meg újra meg újra...
Ha én nem ez az én lennék, emilyen gyerekes és cicás, nem tudom, akkor hol és ki. Csak abban vagyok biztos, hogy az az élet is szép lenne. A lényemnek azon rejtett része, amely közös amúgy a Miciével, gondolom mindegyik, valaha lehetséges életemben ugyanaz maradna.
7 comments:
A KONYHA!! igen így csupa nagybetűsen!...:) nah, az az a hely, ahova jó család összegyűlik mindig, bármilyen kicsi is legyen az, szokta mondani a férjem! :)
Megszentelt hely az, ahogy írod :)
ott a meleg tűzhely, ott az anya, aki főz, tesz-vesz, s meleghez, anyához akar mki közel lenni, s így oly szép a világ-egy konyhában is! :)
nagy visszajelzésés öröm nekem, ha arról kapok tudósítást, hogy VAN egy minden életünkön át megmaradó lelkünk...
Közben arra gondolok, az utolso mondatom felreerthetö is akar...de mar nem törlöm le. Mikor a lehetseges eletekre gondolok, akkor tulajdonkeppen azokra a sorsfordito döntesekre, amelyek meghatarozzak egy ember eletet. Azert gondolkodtam ezeken, mert most olvastam ujra Polcz Alaine mondatait, ahol arrol beszel, mennyire vagyott egesz eleteben gyerekekre, de ez nem adatott meg neki. Viszont olyan munkat vegzett, amit csalad mellett nem tehetett volna, es sok konyvet irt, stb. Erdekes dolgok ezek, mert mindent nem lehet, de ami fontos, az megmarad, barhogy is alakul az elet. Illetve hat jo lenne, ha megmaradna.
azért én örülök, hogy te nem Mici vagy, hanem Márta :)
no, annak én is. :) mindig el akar szökni ez a Mici, ma vettem neki cicának való hámot, azzal sétáltatja Anna, de Mici sose akar arra menni, amerre a kis gazdája. ha meg csak úgy elengedjük, úgy elinal, hogy sose látjuk viszont.
a macskák visszajönnek...olyanok azok
Az utolsó bekezdésed gyönyörű!:)
Post a Comment