Én is érzékelem, hogy ez egy nagyon apró része a világ nagy fájdalmának, jelentéktelen kis történet a történelem sodrásában - de aki szeret, még ha csak egy kis állatot is, nem adja fel olyan könnyen. Nem mintha nem hinnék a szeretetnek azon formájában is, mely elenged, ha kell. Összetört szívek vagy összetört lábak - igazán, nem olyan nagy a különbség...
Elindultunk tehát gondolkodás nélkül (és én kicsit büszkén is, hogy ilyen melegszívű, csöppet sem praktikus családom van) a klinikára, ahol kiderült, hogy szilánkosra tört az a csöpp láb. Előtte megegyeztünk, ha így lesz, engedjük őt elaltatni - de most azt egyszer arra is büszke voltam, hogy előzetes megegyezésünket azon nyomban elfelejtettük. Kollektív emlékezetkiesés, van ilyen. Így esett, hogy most van egy szó szerint lábadozó, kicsi lábában kicsi vasrudat viselő nyuszikánk.
(Azt hiszem, nem baj, ha nevetséges leszek, miközben arra kérem minden melegszívű, nempraktikus barátomat, drukkoljon egy kicsit Bambi gyógyulásáért.)
17 comments:
Egyáltalán nem vagy nevetséges... én a törpehörcsögöm törött lábacskáját is gipszbe rakattam.
Gyógyulj meg, Bambi!
drukk!!!
Szerintem felelős tett volt. Szóval nagy drukk a részemről!
Mihamarabbi gyógyulást Bambinak!!!!!!
óh,hát ezt én tökéletesen értem. és szeretem.
Drukkolok! És hát miért lenne nevetséges? Egyszer a mi macskánk lábára is ráesett egy farönk az építkezéskor, és szanaszét tört a lába. Bennem, őszintén szólva nincs meg az a túláradó érzelmi kötődés az állatokkal kapcsolatban, valójhában megsimogatni is csak úgy tudom, hogy vissza kell fojtanom az averzióimat, és a férjem se az az állatokat nyalva-falva szerető típus, mert inkább csodálja és becsüli őket, meg beszélget velük, és segít rajtuk, de fel se merült, hogy ne műtsük meg. Azóta tudom, hogy az állatok baja iránti részvét sokkal inkább rokon a szülői érzelmekkel, aki a kicsi lényen segíteni akar minden áron, mint valami kedves "állatbolond"-sággal...
Így hát Andris Findusznak is beletett egy vasat a lábába, és én segítettem neki a műtétnél asszisztálni, és agyon aggódtuk magunkat, hogy meggyógyul-e. Meggyógyult, tökéletes ugrásokkal vadászik, mint egy kecses tigris, azóta is.
Ha nem így döntünk ilyen esetekben, hogyan számolunk el a lelkiismeretünkkel?
Ez a döntésetek pedig olyan jó érzéseket szül, és a gyerekeknek is példa.
Jobbulást kívánok én is Bambinak, és várom a híreket!
nagyon nagyon szorítok Nyúl-nak, gyógyuljon, épüljön, erősítse a hitet, hogy érdemes
és nem jelentéktelen
Jobbulást kis Bambinak..
Piroska
Köszönöm Nektek...
"Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek. (...) Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak..."
Kishercegből idézet
A gyerekek még értik az állatokat. Empatikusak velük. Kár, hogy idővel sokan elveszítik eme képességüket!
Gyógyuljon meg a kis barát mielőbb!
Ilyen családban naná, hogy hamar lábra áll.:)
Éppen Alice-ről olvastam (csodaországban), mikor megláttam nálad a Fehér Nyulat.
És ez jutott eszembe:
The Cat: We're all mad here. I'm mad. You're mad./Alice: How do you know I'm mad?/The Cat: Of course you're mad. Only mad people come here.
Persze nem azt akarom mondani, hogy örült vagy. Inkább azt, hogy mindannyian kicsit őrültek vagyunk. :) Csak így tovább! Gyógyulást és sok szeretetet a Fehér Nyúlnak! (lányod pont olyan, mint az én Alice-képem)
Jobbulást Bambinak! Mi is így tettünk volna. Nagy ölelés érte.
Szeretettel gondolok a kis Bambira!
Gyógyuljon! Gyorsan!
Egyértelmű volt. Ebben csak az állat érdeke lehet a kérdés (pl. hogy kínozzuk-e ezzel stb.) NA de itt ilyenről nem volt szó, hisz gyógyítható az az Isten teremtménye.
Post a Comment