Ausztria - Olaszország

Térkép alapján nekem úgy tűnt, mintha a két ország határa közelében levő hegyi tavacska ott lenne az út mentén, elég lesz majd kicsit kiszállni, kicsit gyönyörködni, majd továbbutazni, hogy még sötétedés előtt elérjük Velence külvárosát. Hát nem. A szép kis alpesi tó sokkal odébb, sokkal magasabban volt, annyira magasan, hogy azt szandálban és csöpp kis női hisztéria nélkül ki sem lehetett bírni. Az igazi vándorok persze tudják: nincsenek felesleges kitérők, a megtett útnak hihetetlenül fontos része a(z el)tévedés, a kedvetlenség is.

Este érkeztünk Velencébe, egy autópálya melletti kempingben találtunk szállást, két egymástól távol eső mobilház két apró szobája formájában. Mi felnőttek kétfele osztottuk a három gyereket, majd elmentünk aludni. Akinek (mint ahogy nekem is) kimaradt életéből a "menjünk világot látni egy hátizsákkal a hátunkon s énekeljünk át minden éjszakát egy üveg bor és néhány haver társaságában" korszak, az el sem tudja képzelni, milyen érdekes élmény ez. Első éjjel nagyon rengett az egész kis építmény, de  naivításomnak hála, eszembe sem jutott, mikor a gyerekek félve kérdezték ennek okát, a lehető leglogikusabb magyarázat. Bőven elég volt, hogy kényes borsószemkirálykisasszonyhoz méltóan csak  az autók, a mennydörgés, a villámlás, az éneklő fiatalok miatt ne tudjak csöppet sem aludni, kinek hiányzott, hogy még annak is tudatában legyek, amit másnap reggel olvastunk a hírekben: Észak-Itáliában földrengés volt, ( és azt hiszem, ezt egyesegyedül csak én nem vettem észre.)