Két-három napja, amikor egy távoli szigeten épp önmagam, a mindenség változékonysága feletti kis szelíd szomorkodással, valamint a párás éjszaka tágra nyílt szemekkel való nézegetésével múlattam az időt odakint a teraszon, arra gondoltam: én azért szeretném remélni, hogy megmarad egy kis valami, ami nem változik, amiről felismerhető maradok, még akkor is, ha a legtöbb emberi dolog ugyanolyan természetesen tűnik el, alakul át, változik meg, mint ahogy a szarkalábak szaporodnak a szemem körül, mint ahogy az őszülő szálak villannak elő barna hajam közül.
Szeretnék például egyszer úgy útra kelni, hogy csak elindulok, s mikor elágazáshoz érek, ott döntöm el, merre megyek tovább. Mikor elfáradok, megállok mondjuk pihenni, s ahol nagyon tetszik a táj, ott szállást keresek s maradok, ameddig csak jól esik.
Ezen elképzelésnek az idő, józan ész, pénz és család adta kedves korlátok közé való átültetésével telt az elmúlt két hét, ugorgyon, aki az elkövetkezendő néhány bejegyzésben valami másról szeretne olvasni.
10 comments:
Minden nap megnéztem, szaporodtak-e a kommentek,ma pedig eldöntöttem, én ezentúl minden nap írok, amíg egyszer csak megjelenik:)
Nos, a telepátia működik, Isten hozta vissza.Meséljen. Olvasom:)
Üdv, JÚlia
Ezert erdemes volt varni!Nagyon tetszik ez a bejegyzesed!
Örülök nektek s hogy újra írsz. Gondolkoztam hová tűnhettél, de nem volt időm nyugodtan géphez ülni, kérdezősködni mert most egy kis királylány szolgája vagyok. És most nagyon jó dolgom van, itt van a Eszter s megnyugtatott, hogy megvagytok. S erre már írsz is :).
Örülök, hogy ujra itt vagy!!!
Ugorgyon aki akar, én várom a következő bejegyezést is :))
Áldott vasárnapot!
Én ugyan nem akarok ugrani! Jó olvasni!♥
Júlia, tegezz bátran (mert én képtelen vagyok téged magázni, s nem szeretnék udvariatlan lenni. ) :)
Jól esik a kíváncsiságotok...
Kukucskálós fotók.. de szépek!
jó újra olvasni! Merre tekeregtetek?
Izgalmas lehetett...sehová sem mentem még csak úgy az orrom után, annak ellenére, hogy az egyik barátunk a családjával sehova sem megy megszervezve! Talán te meggyőzöl majd, miért is induljak el így...., mert ezt még soha meg sem kérdeztem még a barátunktól sem. Nekik természetes, nekem meg hihetetlen....
Én is nagyon szeretnék csak úgy az orrom után menni.
Félig megtesszük, félig nem. Van egy cél általában nagyobb utaknál, de közben teszünk kitérőket csak úgy az orrunk után menve.
Kis ( mondjuk egy vasárnap délutáni) barangolásainkon indultunk már el úgy, hogy majd kikötünk valahol.És kikötöttünk...:-)
Jó, hogy itt vagy!
no, én legutóbb pár éve Barcelonában mentem csak úgy az orrom után, emg amit más turisták ajánlottak útközben a buszon, stb...:D:D nagyon jó volt, sztem! igaz egyes egyedül voltam, senkihez nem kellett alkalmazkodni s ez nagyon jóóóóóó volt!
Post a Comment