Emlékszem, egyszer mélységesen megbántódtam valami apróság miatt, - ("...és megköszönöm melankolikus alkatomat..." Váli Dezső) - reggeltől estig mind csak szomorkodtam, teljesen értelmetlenül természetesen, s a lehető legrosszabb példát mutatva mindeneknél drágább, szeretett gyermekeimnek. Emlékszem, olyan nevetségesen egyszerű dolgok szelídítettek aztán meg, mint: egy pohár tea, a finom vacsora, egy kis viccelődés.
Másnap hideg szél fújt, én pedig boldog voltam, hogy milyen sok szép cserépdarabkát találtam a néptelen tengerparton.
6 comments:
Marta , draga , azt hiszem ezeket a csodas cserepdarabkakat is csakis te talalhattad meg!
Nagyon szepek kepeid ujbol!
képzeld, sokan vannak, akik eszelősen gyűjtik az ilyen cserépdarabkákat és nem hagyják veszni: van, aki bizsukat készít belőle, van, aki mozaikot egy tálcára, vagy egy cserépre,
(jó multkorában egy amerikai blogon is olvastam ilyen szenvedélyről)
de a tenger, az milyen gyönyörű,a maga mormogásával, és vitorlatépő széllel,
annyira kevés ilyen élmény jut egy életbe, annyira kicsi időt töltünk együtt, vétek ezt kárbaveszni hagyni depivel
és jobban megnézve, látom, hogy a hullámok csiszolta üveget is találtál.
mutatok valamit:
http://mindenfleamilyetnkzmveskedtem.blogspot.hu/2011/02/szemetekszer.html
ez mennyire telibe talált!... sokx járok Hozzád hasonlóan :) (jó ez vagy sem, de hisztis fruska is tud lenni néha igenis egy 2 gyerekes-akár 3 gyerekes nő is, ugye? :) de mily jó, h.túl is lendülünk rajta! :))
fotók tüneményesek!
A jobb alsó sarokban van egy zöldes üveg és majdnem fölötte egy sárga mintás( pöttyök és levéldarabfélék!?) csempedarab...
Meg a többi is, de én leginkább ezeket nézegetem.
köszönöm, hogy veled "utazhattam" én is. olyan jól esett:)
Post a Comment