Subscribe to:
Post Comments (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Itt mindenféle
apró írások és fényképek vannak összegyűjtve. Megpróbálom a napjaimat megtisztelni azzal, hogy írok róluk néhány sorban.
prodan.marta@gmail.com
Blog Archive
Labels
- (ideiglenes)búcsúzkodás (6)
- (ön)kritikusmárta (6)
- (ön)kritkusmárta (1)
- 100dayproject (98)
- 100ötlet (6)
- advent (321)
- ajándék (12)
- akönyv (8)
- amunkaöröme (14)
- Anna (38)
- autók (1)
- azafrányanémet (18)
- azörömvonzásában (1)
- B-612 (2)
- Bambi (1)
- barátság (19)
- blackandwhite (1)
- blog (4)
- boloncság (157)
- bolt (4)
- Bosznia (1)
- cicák (1)
- cikisdolgok (28)
- cipősdoboz (3)
- cornersofmyhome (12)
- család (79)
- csemegekukorica (21)
- D. Bonhoeffer (1)
- da (1)
- daybyday (753)
- demencia (1)
- diy (1)
- egyasztalnálavilág (6)
- egymondatban (1)
- együttérzés (1)
- életképek (27)
- elmondhatatlandeazértmegpróbálom (1)
- emlékek (4)
- én (316)
- Enikő (43)
- érdekesség (1)
- Erdély (3)
- eztetszik (9)
- eztmegmilyencímkéheztegyem? (7)
- feelingblue (49)
- feelingmrbean (5)
- feelingseriously (4)
- film (2)
- Finnország (1)
- fotózás (13)
- Franciaország (7)
- gasztro (1)
- gyerekek (220)
- hablaty (10)
- hajnaligondolatok (1)
- hakeddakkor (25)
- hanincskeddakkoris (3)
- Helios 44M (1)
- hétfő (1)
- hitvallás (1)
- homeagain (1)
- húsvét (2)
- iskola (9)
- Itália (2)
- Izráel (6)
- játék (4)
- karácsony (62)
- kávé (7)
- kedvesnépek (17)
- képeslapok (7)
- képmutatás (79)
- kereszténység (6)
- keresztút (4)
- kert (3)
- keszekusza (1)
- könyvajánló (14)
- könyvbemutató (1)
- könyvek (43)
- korona (1)
- kórus (5)
- kötés (2)
- közlemény (1)
- kritikusmárta (4)
- kutya (1)
- magasfilozófia (34)
- magasröptűgondolatok (3)
- Mama (1)
- mártaasztala (6)
- mártabarátkozik (10)
- mártacsomagol (3)
- mártafélfélmaratontfogfutni (2)
- mártafut (4)
- mártagyűjtöget (1)
- mártahorgol (27)
- mártaintézkedik (5)
- mártajátszik (13)
- mártakertészkedik (46)
- mártakötöget (12)
- mártaművelődik (2)
- Mártaokoskodik (5)
- mártaörvendezik (10)
- mártárarájöttazírásroham (2)
- mártasportol (1)
- mártasütfőz (17)
- mártaszappantfőz (3)
- mártaszavaznifog (1)
- mártaszurkol (2)
- mártavarr (5)
- mártavarrnifog (2)
- mennikell (1)
- mérgesmárta (1)
- merítettpapír (2)
- mese (2)
- Mici (13)
- mindenféle (18)
- Mostar (1)
- műszakizsenialítás (4)
- nagypéntek (1)
- napló (2)
- nemszeretekgooglézni (1)
- nyafogósmárta (2)
- nyár (17)
- okoskodás (1)
- önfényezés (4)
- ősz (28)
- otthon (2)
- példaképek (2)
- példázat (1)
- polaroid (2)
- politik(ritik)a (8)
- Putyin (5)
- reallife (1)
- Regensburg (2)
- reggeligondolatok (1)
- remény (2)
- Sára (36)
- semmikülönös (1)
- slowfashion (1)
- Stockholm (1)
- süketduma (2)
- Svedorszag (6)
- Svédorszag (1)
- Sven (4)
- szalonistaperszóna (29)
- Szardínia (4)
- személyes (107)
- szentimentálismárta (10)
- szépépületek (2)
- szigorúmárta (2)
- tavaszifáradtság (1)
- Tévelazélet (21)
- Toszkána (8)
- traveldiaries (43)
- ünnep (115)
- ünnepváró (318)
- útközben (2)
- valamifinom (4)
- valaminehéz (1)
- valamiszép (121)
- valamiszomorú (1)
- vándorünnep (17)
- vasárnap (1)
- vasárnapiige (1)
- Velence (1)
- velkamm (3)
- versek (14)
- vicces (1)
- virágok (67)
- vlog (6)
- Weimar (5)
- zine (3)
- zongora (18)
15 comments:
S a macska lesz az orizoje?
és nem volt mérges érte a kutya? Huba ezért lehet még harapni is képes lenne, ha elveszik a kaját amit már egyszer megszerzett magának. a dísztök is nálad termett? nagyon szép!
Szegény egérke...árva sors jutott neki! Felépül?
Hát a bőröndös dolog...létezik, hogy hasonlítanánk ilyen vonatkozásban? :) Ez is valami:)
Az egér, az más ügy: hörcsögöt mentettünk, de az egér, ami a konyhában alkalmatlankodik...épp megírtam, milyen kegyetlen sorsra jut.
Ugye ez nem állatkínzás?
BRRRRRRRRRR :)
A lényeg meg, komyolra fordítva aszót: jó megtapasztalni, hogy a fontossági sorrend az apró dolgokon dől el. Számomra ez biztató.:)
Nem szeretek se bepakolni,se kipakolni.Utolso percig huzom,abban is bizvan,hatha valaki megcsinalja :)
Gyonyoru a tal a disztokokkel.Imadom ,en is gyujtogetem.
Eniko
hehe, 2 nap az smafu! nálam simán 2 hétig is ott maradnak, ha nem olyanok, amik nagyon kellenének tán tovább is.. szennyest rögtön mosom, ahogy beléptünk az ajtón, meg cipőket tisztítom, de kipakolni, bepakolni? iszonyú kínzás az nekem :D:D
képek szépek, mint mindig!
egérke meddig marad?
Ahhhh! Valamennyire vígasztal a tudta,hogy nem csak én utálok,borzongok,reszketek a bepakolástól, a kipakolást meg halogatom....
Egér etetés??????Hááát....
Éppen most írt Júlia az ő blogján az egérről, én meg válaszoltam,hogy mivel most nincsen cicánk, félek,hogy a garázsnál befészkelődik ősszel egér,NEM AKAROM!!!!!!
Volt már lakásban egerünk,nem is 1x.:((((Brrrrr!
Az összes ruhát át kellett mosnom, fertőtlenítenem....Maradjanak kint a kertben!!!!!!
Hogy nem pakolsz ki napokig, azzal hosszabbítod az út élményét, más dolgod van, vagy egyéb okok vannak?
Én azonnal kipakolok, mert az elvitt dolgok nagy részét itthon is használom, és szeretem őket a helyükön tudni. Hogy azonnal mosok az pedig természetes, de gondolom te sem erről írsz.
Az azonnali kipakolás vagy nem kipakolás nem jellembeli hiba természetesen, egyszerűen szokás, időhiány vagy bármi más.
Nálam így, másoknál úgy, mint annyi más az életünkben.:-)
Egérke hogy van?
Iri: Mici biztosan hevesen bólogatna erre az ötletre :)
Ildikó: a kis barátnők kutyája kóstolgatta, de állítólag kiengedte a szájából...nem mintha annyira kíváncsi lennék a részletekre...igen, ez a sok dísztök mind nálam termett :)
Flóra: túlélte az első éjszakát, megtanult injekciós tűből elfogadni a tejet, azt hiszem, túléli
Júlia, Hajnalka, Mammka: engem még a plüss egerektől is kiráz a hideg, macskát sem véletlenül tartunk, de ez most más: szépen megkértek, óriási könyörgő szemeket meresztgetve rám, utánanéztek a neten, hogy különleges tej kell a kisegérnek, pénzt kértek rá, elmentek megvenni a tejet, eltekintettek attól az őrültségtől, hogy vigyük el állatorvoshoz is, fészket raktak neki és nagy-nagy szeretettel teszik-veszik...s mivel ráadásul megígérték, hogy nem ijesztgetnek vele, viccből sem, megengedtem, hogy míg megnő és szabadon lehet engedni (valahol jó messze innen), a gondját viselhetik. Az már igaz, hogy jó messze kiléptem a komfortzónámból.
Enikő: olyan szívesen adnák a tököcskékből Neked is...
Éva: de, jellembeli hiba szerintem, úgy hívják, hogy lustaság...:) amúgy muszáj volt nekilátni, mert a már száraz ruhák is csak úgy tornyosulnak...
no, a kiráz a hideg tőlük -vel nem vagy egyedül :)
sőt, a lustasággal sem! én vállalom, iszonyú lusta vagyok, főleg pakolni, nagy ritkán rámjön a pakolhatnék éjjel 2-ig is akár, de ez ooooooooly ritka, h ihaj :)
utálom az egereket!!
Hát, úgy látszik az állatok fontosabbak az embereknél... ha arra gondolok, hogy erre jártatok, és nem jöttetek be hozzánk, vagy legalább hallani rólatok....
Én elvagyok a békákkal, egerekkel egyéb csúszómászókkal. Nincs ellenérzés bennem, igaz szoros barátságot sem kötöttünk.
Hagyom őket élni, és nem sikítok, ha látom őket.:-)
:)
...hmm.. Kedves Angéla!
Bocsánat, hogy így ismeretlenül belekotyogok, de vhogy napok óta a fejemben jár ez a kissé sértettséget sugalló bejegyzésed...
Szerintem, legalábbis úgy sejtem, Te még soha nem laktál messze az otthontól jó sokáig, a ugyebár azt jelenti az elvándoroltnak, hogy amikor hazalátogat a családjához!, akkor sajnos (vagy nem sajnos) nem fér bele az időbe mindenkinek beköszönni, meglátogatni..
Ezt csak azért merészeltem de leírni, mert én is szembesültem már ilyennel, amikor otthon jártam, vagy utólag tudomást szerzett 1-2 ismerős/barát, hogy voltam otthon s még be se köszöntem...
Szégyelltem magamat egy ideig, de hozzá kellett tennem egy idő után: Bocsánat, de nem volt időm se, energiám se!
Vegyük számításba, hogy hazatér az ember 1-2 hétre maximum (nem fél évekre!! amikor mondjuk tegyük fel lenne idő jó sok dologra, látogatni is akár sok-sok ismerőst), netán gyerekeivel együtt megy, a nagyszülők nem látták az év maradék részében a gyerekeket, én se a szüleimet, testvéremet, az ő családját... örülünk egymásnak, kibeszélgetjük magunkat amennyire csak telik, élményekkel telítődünk és őszintén bevallom nagyon sokszor semmi kedvem járkálni ide-oda, csak úgy lenni anyukám konyhájában, éjjel 1-ig, 2-ig beszélgetni, a kertben együtt leszedni a paradicsomot, mintha még mindig teljes része lennék a helynek... DE már nem vagyok!
Tehát én a hasonló cipőben járó emberek helyzetét nagyon át tudom érezni, látni, hogy nem könnyű megfelelni, sőt nem is kell!... és kérlek Téged és másokat is, akiknek fáj, hogy nem jutott idő rájuk is, hát bocsássatok meg! :)
(bocsánat a hiányzó betűkért itt-ott)
Post a Comment