Friday, September 14, 2012

...

Mikor bánt valami, hallgatásba burkolódzom. De az őszi reggelek szépsége előtt egyszerűen védtelen vagyok.
...............
and there've been days when I've walked away
too much to carry
nothing left to say
forgive me Lord when I'm weak and lost
you traded heaven for a wooden cross

and all these years you've carried me

you've been my eyes when I could not see
and beauty grows in the driving rain
your ode of gladness in the times of pain


 (Michael W. Smith: Grace )

7 comments:

Monika said...

Ugyanígy vagyok én is.....Remélem,hogy hamar elmúlik a bánat....
Az ősz gyönyörű.Nálunk szakad az eső, és hideg van, dehát az esőre rettentő szükség van.Majd lesz kicsit jobb idő is.Ez most november vége: kabát, sál, pulcsi....Ernyő.
Ezek szerint hazaértetek....

aarkus said...

Filmrendezőnek kellett volna menned. A világ nagyon szerethető, ha a te objektíveden át nézzük.

VRJúlia said...

Igen...s ha én mondom, hogy inkább nem mondom, kérdezik, na de miért hallgatni....
Jó összegyülekezni, felemel egy kicsit.
Aztán kiböngésztem a sorokat, újra meg újraolvastam, s kicsit büszke vagyok, hogy értem, vagy legalábbis érteni vélem...nekem is mond valamit.

Éva said...

Én is tudok hallgatni, ha bánat ér. Beszélni nem akarok róla( nem csak blogban), másról pedig nem tudok, mert az az érzés ural.
Aztán múlik a rossz érzés, ha múlatják mások, ha átbeszélem az illetékessel esetleg, vagy én dolgozom fel magamban, vagy más megoldás jön.
Lényeg: Nem tart örökké!
Jön majd más, sőt, öröm is! De ez már mást téma, vagy mindig ugyanaz? Ritmusa van a bánatnak és az örömnek.

niqoe said...

Kedves Marta,

szep sorok! Es orulok,mert az angolt is ertettem,es nagyon tetszik.

Es Eva hozzaszolasa is!
:)
Eniko

márta said...

Köszi :)

márta said...

De az történt, hogy amit már egyszer megsütöttem, és annyira finomnak tűnt, megsütöttem közben másodjára is, és már egyáltalán nem tűnik annyira finomnak. Á, inkább hagyjuk...