Tuesday, September 4, 2012

Mielőtt

teljesen rászoknék arra, hogy csak úgy magamnak, jegyzet- továbbá vázlatszerűen őrizgessem itt az élményeimet (mert arra gondolok, mindenkit inkább csak a maga élete érdekel, s ezek a dolgok csak nekem jelentenek sokat), így utólag csak útjára engedek még néhány képet. Mielőtt eljöttünk, még meglocsoltam a virágokat, összeszedtem az almát a kertben, s csomagoltam, amennyi csak még befért az autóba, az anyu finom befőtteiből.
Mikor búcsúzásra került sor: kicsit erőltetett vidámsággal, mint mindig.
( Ez itt Hunyad, itt jó emberek élnek s én itt nőttem fel. Jó, hogy van kihez hazajönni.)

7 comments:

Gonda Hajnalka said...

Olyan sok minden van, ami anyukámtól sokkal jobban esik...nem tudom miért? De én nem tudok olyat...

Katalin said...

jaj, de ismerem ezt az érzést,
minden búcsúzáskor majd beleszakad a szívem, és jó pár kilométert le kell vezetni, hogy elmúljon a gombóc a torkomból...

szépen írtad: "itt jó emberek élnek" látom a képeken.

(Miért kellett eljönnötök onnan? nem lehetne visszajutni valahogy?)

Hajnalka Nagy said...

jé, tejes nénik az ottani piacon is vannak :) nagyváradi piacon is vhogy nagyon szerettem azt a részét, mert anyuval mindig vettünk friss túrót, tejfölt egy-egy "bejáratott" nénitől :)
@Katalin: én arra tippelek, h.Márta anno férjhez ment, s nem Hunyadra, hanem máshova :)

VRJúlia said...

Úgy örülök, hogy mégis megosztod...
Sokan vagyunk, akiknek ez fontossá vált.
És milyen érdekes, hogy vannak, akik elmentek, mert így tudták életüket tovább vinni-élni, és milyen édessé vált így az emlékezés,hazajárás, nosztalgia, és vagyunk mi, akik itt maradtunk(még....avagy örökre), és próbáljuk széppé ténni azt, amit itt meg tudunk élni...
Hosszú...és talán senkit sem érdekel...

márta said...

De igen, érdekel.
Én magamtól sohasem jöttem volna el, de ahogy mondod, így alakult az élet, (amúgy Hajnalkának van igaza az okot illetően). Azon gondolkodtam, akkor is így látnám-e a világot, így írnék, fotóznék-e, ha nem jöttem volna el, és azt hiszem, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy igen.( Persze, közben tudom, annak van igaza, aki azt gondolja magában, hogy könnyen beszélek én...Ami az én nehézségeimet illeti:hosszú...és talán senkit sem érdekel...:))

Éva said...

Érdekelnek a nehézségeid! Mindig is érdekelt volna, csak eddig nem írtam le ezt a mondatot.Nem tartottam illőnek erőltetni, ha nem szólsz- de utalásokat persze olvashatunk-róla. Mert néha ugye a sorok között is...:-)Függjön ezentúl is tőled, én sem írok mindig mindenről.

marika said...

engem érdekel:)...és mindenegyes kép olyaaaan szép...Hunyad...a szivem csücske:))...és valójában jó emberek élnek ott!Milyen jó neked hogy ott lehettél!!