Friday, October 19, 2012

Mikor

végeztem a kora reggeli teendőkkel, még megetettem a macskát, majd zenét tettem a fülembe, s elmentem megnézni a magányos erdőn át a domb túloldalán felkelő Napot. Ezt a sok szépet, ami körülvesz, hálás lelkülettel és vendégszerető háztartás vezetésének a megpróbálkozásával köszönöm meg. Mert - csakis magamnak mondom - aki sokat (vagy amennyit) kapott, az sokat adhat, s aki megtartja magának, amije van, annak hiába van meg mindene, mert nem lesz hasznos a "közönséges, fából faragott emberi életben." (Chambers)

Ui. Nagyon köszönöm a történeteiteket, annyira szépek, mindegyiket kinyomtatom majd és beragasztom a füzetembe. Köszönöm!


4 comments:

Klaudia said...

Gyönyörű :) Hatalmas érzés lehet ilyen helyen ébredni.

Én ma reggel úgy döntöttem, hogy más szemmel fogom nézni, az egyébként már sokszor idegesítő várost.
És tényleg tud még mindig olyan szép lenni, mint régen a képeslapokon és az álmaimban, amikor még az volt vágyaim netovábbja, hogy én itt élhessek... Közben ez szólt a fejemben https://www.youtube.com/watch?v=HAzJ_7CeWbc

Éva said...

Szépet láttál, és megosztottad velünk. Megvan mindened és megvan mindenünk így mára is a "közönséges, fából faragott emberi életben."

VRJúlia said...

Kimaradok a füzetből...
Igyekszem a történettel.
A posta lassú....

Bridzsitta said...

Irigyellek ezért a tájért ami karnyújtásnyira van otthonodtól,és a mindennapokat nemesíti meg az egyszerűségével:)) s.b.