Szeretem Signor Clementi D-dúr Sonatine-ját is. A kotta utolsó két sorát, tehát ezeket:
szeretem a legjobban.
Néhány napig beteg voltam.
Egyik nap néhány mentegetőző sor kíséretében kis csokoládét tettem borítékban a szomszédasszonyom (nem a kedvesnéni, hanem a másik) ajtaja elé.
Hajnalban beengedem néha Möszjő Micit egy kis alvásra a kanapéra. Védtelen vagyok a fehérsége és puhasága ellen, felvidít akkor is, ha nem akarja, akkor is, ha nem akarom.
Minden reggel gondolok - kéretlen hűséggel - valakire, aki már rég nem gondol rám.
Vannak még virágok a kertben, de még milyen szépek! Ünnep kimenni és csokrot szedni a lányok asztalára, meg az ebédlő párkányára.
Szoktam félni, okkal-oktalanul, "pedig írva van, hogy örülj és az is, hogy ne félj" *. Leginkább attól félek, hogy rossz vagyok vagy rossz leszek, meg telefonálni, emberek közé menni is, vagy elbontani az elrontott horgolt sapkát, s újrakezdeni. Nevetséges. Ilyenkor leülök, vagy megyek tovább, s várom, hogy a drága, mindennapi (meg)töréseken át utat találjon magának, s megérintsen a jó, a szép, a kegyelem.
Holnap, vagyis ma szombat, az egyetlen nap, mikor sokáig lehet aludni s remélni, hogy valaki majd csak ágyba hozza a kávét. Boldog hétvégét!
*Molnár Krisztina Rita, Mert nem örülök mindenkor
13 comments:
Istenem! Ezt szóról-szóra leírhattam volna én is! Megkönnyeztem amit írtál, de nem bánom, hogy sírva indult a napom, mert boldog vagyok, hogy aki ilyeneket ír, az valahol a "lelki társam". Hiszen tudja, hogy milyen érzések vannak bennem, akár olvassa a bejegyzéseim, akár nem, de közel vagyunk egymáshoz...lélekben!
Köszönöm a mai, hajnali bejegyzésed....félelem van énbennem is, hogy milyen félelem....pár nap múlva megérted:)....
....Köszönöm a kis 'szeretet-csomagodat'....
Kívánok én is szép hétvégét...
Üdv.
Piroska
Rég nem irtam Neked, de mindig olvasom a szépségeket, amiket irsz!!!
Minden, amit ma irtál annyira igaz rám is...
Nagyon áldott NŐ vagy!!!
Neked és Nektek is boldog, áldott hétvégét kivánok, kivánunk!
"Mert ősz van, köd van, és eső, meg hideg, és ez csodálatos."
Ezt látom és érzem, és örülök nagyon.Eljött az én évszakom.
Tetszik, hogy szépnek tartottad a hideget és ködöt, én is szeretem.
A csokrodat pedig lementem a gépemre és nézegetni fogom a saját, csak leveleket hozott sarkantyúvirágom helyett.
Barátsággal gondolok rád,
Márta
Abból is látszik, milyen jól írsz, hogy ennyien érezzük úgy, hogy pont ilyesmiket szoktunk érezni, talán nem is tudatosul, talán nem tudjuk megfogalmazni. Mint én, aki szintén búsan ébredtem ma reggel, tudtam pedig, hogy az az esti film nem nekem való (Melankólia)
Szeretem a ködöt.
Milyen jo , hogy felviditottad soraid es kodos , szurke kepeid, a lanyokkal meg a gyonyoru sarkanytyucskakkal(of de nehezen irtam le)
oh, jajj már mennyire gyönyörűt írtál, hogy sírni kell :)
Az a nagyon szürkés, esős ( 2.) őszi kép nagyon tetszik. Alig várom, hogy már itt is legyenek ilyen nyúlósan szürke napok.
Csak kezdetek voltak és vannak, még várni kell rájuk pár hetet míg állandósulnak.
Majd ha eljön a november!:-)
Akartam kérdezni, de kimaradt:
Hogy vagy, meggyógyultál már?
Köszönöm szépen, jól vagyok...:)
Én is ezektől a "nevetséges" dolgoktól félek. De sose gondoltam eddig, hogy ezek nevetségesek... talán neked van igazad :)
Gira
Nem, nem, neked van igazad. :))
Post a Comment